2015.02.26., ktn

Sorozatban ötödször érhet véget a Bajnokok Ligája a nyolcaddöntőben az Arsenal számára, az angolok hazai pályán 3:1-re kikaptak az esélytelennek tartott Monacótól. Leverkusenben a Bayer 1:0-ra verte az Atlético Madridot.

Amikor az Arsenal a nyolcaddöntők sorsolásakor a rettegett csoportelsők helyett megkapta a kakukktojásnak számító Monacót, mindenki hátradőlt az Emirates-ben. Wengerék elkerülték a Barcelonát, a Real Madridot, az összes komoly ellenfelet. "Monaco. Ráadásul Arsene korábban ott dolgozott, ismeri a csapatot, mint a tenyerét. Vége a frusztrációnak" - így gondolkodott az átlagos Arsenal-drukker. Végre sikerülhet az, ami az utóbbi négy évben egyszer sem: bejutni a legjobb nyolc közé a Bajnokok Ligájában.

2011-ben a Barcelona győzte le a legjobb tizenhat között a csapatot, Londonban 2:1-re nyert az Arsenal, a katalánok 3:1-es győzelemmel feleltek. Ezután következett az AC Milan elleni párharc, s az Allegri-féle Milan legnagyobb győzelme: 4:0 a San Siróban. A visszavágón csak ráijeszteni sikerült az olaszokra (3:0). 2013 és 2014 tavaszán a Bayern München állította megoldhatatlan feladat elé az ágyúsokat, akik már lényegében a hazai pályán elszenvedett vereség után kiestek (1:3, 2:0, illetve 0:2, 1:1).

Ami szerdán történt az Emirates-ben, arra nehéz magyarázatot találni. A Monaco 3:1-re győzött az Arsenal ellen, méghozzá teljesen megérdemelten. A franciák úgy játszottak, mint egy végtelenül dörzsölt, kegyetlen olasz csapat a kilencvenes években. Az Arsenal játékosai gyorsabbak, erősebbek és technikásabbak voltak, a franciák viszont okosabbak, és a futball - minden ellenkező híresztelés ellenére - legalább annyira az ész játéka, mint az erőé és az ügyességé. A Monaco játékosai olvasták a játékot, mindig tudták hová passzol az ellenfél. És volt erejük felérni a kapu elé, az első félidőben szerzett szerencsés találat után a másodikban lőttek két szép kontragólt (lőhettek volna négyet is).

Persze, az Arsenal is rúghatott volna négy gólt. Wenger foghatja arra a vereséget, hogy pechjük volt. Rutintalanok, mint mindig. Persze, világbajnok irányítóval (Özil) és középhátvéddel (Mertesacker). Túlizgulták. Ebben legalább van valami. A csereként beállt Oxlade-Chamberlain a hajrában gyönyörű gólt lőtt, ezzel 1:2-re módosult az eredmény. Az angolok akkor már percek óta ész nélkül támadtak, s az utolsó pillanatokban Oxlade-Chamberlain még megpróbált egy gyors ritmusváltást, de rálépett a labdára, elpattant tőle, Ferreira-Carrasco pedig a kapuig gyalogolt. Arsene Wenger lehet, hogy zseni, de a távolból, a semleges sarokból nézve némiképp korlátoltnak tűnik. Az Arsenal ugyanazt a futballt játssza húsz éve, de ha jön egy komoly pressinget megvalósító, drákói szigorúsággal védekező csapat, akkor a Wenger-bébik betojnak. És nincs, évek, évtizedek óta nincs alternatíva a rövidpasszos, angolos tiki-takára.

"Öngyilkos stílusban védekeztünk" - dühöngött a mérkőzés után Arsene Wenger, és a lapok sem fukarkodtak a kritikával. A Guardian "Monaco Horror Show"-ról írt a találkozó kapcsán; a Goal.com kommentárja szerint Wenger elérte a plafont ezzel a szisztémával, és innen nincs hová továbblépnie; a BBC rádióadásában pedig Martin Keown, a klub egykori védője jelentette ki, hogy az Arseanal nem mutatkozott profi csapatnak ezen a mérkőzésen. Márpedig ez is elsősorban az edző felelőssége.

A másik mérkőzésen is meglepetés született, azt ugyanis nem sokan gondolták volna, hogy a Bundesligában sem túl acélos Leverkusen legyőzi az Atlético Madridot. A németek az első félidőben még csak egy kapufáig jutottak (Spahic majdnem kettétörte a lécet), a szünet után már gólig is, Hakan Calhanoglu parádésan lőtt a rövid felsőbe. Az Atléticónak a visszavágon sem lesz könnyű dolga, ugyanis a kiállított Tiago mellett a sárga lapja miatt eltiltott Godín sem játszhat Madridban, ráadásul Leverkusenben kisebb sérülést szenvedett Siqueira és Níguez is.

(ktn)