2015.05.14., ktn

Tizenkét év után játszhat ismét Bajnokok Ligája-döntőt a Juventus, amely a 2003-as manchesteri finálé után került vissza a csúcs közelébe. Real Madrid-Juventus 1:1, az olaszok megérdemelték a döntőt.

Akkor minden idők egyik legrosszabb fináléjában a Juventus tizenegyesekkel kikapott az AC Milantól, majd néhány évvel később, a 2006-os olasz bundabotrányt követően évekre eltűnt a nemzetközi kupaszíntérről. A visszatérés óta ez az első szezon, ahol a csapat igazán meggyőzően teljesít, hiába jutott be tavaly Antonio Conte csapata az EL elődöntőjébe. Az EL nem a BL, a Juventus pedig BL-szintű klub.

A klub szurkolói imádták Antonio Contét, akivel a klubnak sikerült visszaszereznie a Calciopoli által megtépázott presztízsét, és aki tavaly nyáron az olasz válogatott szövetségi kapitánya lett. A helyére lépő Massimiliano Allegrit ellenszenvvel fogadták a drukkerek, és az edző csak lassan tudta megnyerni magának a torinói nézőket. Sok gond ugyan ősszel sem volt, a tavasz pedig fantasztikusan sikerült a Juventusnak, összeállt a kép. Persze, a sikerhez szerencse is kellett. A Dortmund az utóbbi évek legrosszabb formáját mutatta a nyolcaddöntőben, a németek kiverése (és főleg a megalázó, 3:0-s idegenbeli győzelem) olyan magabiztosságot adott a Juventusnak, amilyet a nemzetközi porondon olasz csapattól a Mourinho-féle Inter óta nem láttunk. A Monaco ellen a játék gyenge volt, de a továbbjutáshoz az is elég volt. A Real Madrid ellen aztán szinte senki sem adott esélyt a csapatnak, amely ennek ellenére ebből a párharcból is továbbjutott, és egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül.

Az első mérkőzésen a Juventus közel állt ahhoz, hogy kétgólos előnyt szerezzen. Szükség is lett volna erre, mert a madridi visszavágó első félidejében (az első negyedórát leszámítva) a királyiak átszaladtak a Juvén. Már az 5. percben lehetett volna 2:0 a Realnak: rögtön a meccs kezdete után Bale fejelt fölé jó helyzetből, majd a sokhetes kihagyás után pályára lépő Benzema bikázott a lelátóra ziccerből. Aztán egyre nőtt a hazai fölény, jött a gól, és jöttek a további Real Madrid-helyzetek. Tényleg ez volt a Juventus számára a legnehezebb teszt az idei szezonban: az első félidőben a Realnak 13 kapura lövési kísérlete volt.

Látszólag ellentmondás, de a Juventus annak ellenére sem játszott alárendelt szerepet, hogy a Real Madrid 45 perc alatt eldönthette volna a továbbjutás kérdését. A szünet után viszont határozottan feljöttek az olaszok, akik jobban lezárták a széleket, és gyorsabban törtek a madridi kapu felé. Egy szöglet után meg is szerezték az egyenlítő találatot, a Casillas-szal való ütközése után a haját igazgató Sergio Ramos beragadt, s a visszafejelt labdára az olaszok rátámadtak, Morata lőtt a kapuba a tizenegyespontról. S bár ekkor még bő félóra hátra volt a mérkőzésből, a Real Madrid egyetlen igazán veszélyes helyzetet sem tudott kidolgozni, az olaszok - ahogy ilyenkor szoktak - nagyon okosan játszottak. Sőt, tíz perccel a zárás előtt Marchisio lőhette volna be a mindent eldöntő gólt, de Casillas bravúrral védett. S ha már Casillasnál tartunk: a 93. perc végén ő szaladt oda elvégezni egy bedobást, hogy gyorsítsa a játékot, de a labda kiesett a kezéből, a bírók pedig a szabálytalan partdobás után az olaszoknak adták a labdát, a meccs ezzel végleg elúszott a Madrid számára.

"Balszerencsések voltunk" - foglalta össze a találkozó után a látottakat Carlo Ancelotti, a Juventus edzője, és Casillas eseténél ez így is volt. Másfelől azonban ezt a párharcot legalább annyira a Real Madrid veszítette el, mint amennyire a Juventus nyerte meg. A Bernabéuban a Real kezében volt a döntés, de a csapat kényelmesen, mondhatni "olaszosan" játszott. Az előny megvolt, a játékot irányították a blancók, de a kegyelemdöfést mégsem tudták beadni. A Juventusnak szerencséje volt azzal, hogy egy leszállóágba került Real Madriddal került szembe - Cristiano Ronaldót azonban így is el kellett tüntetni a pályáról, márpedig ezt a feladatot Chielliniék gond nélkül elvégezték (a Juve játékosainak Madridban összesen 7 szabálytalanságuk volt!). Nincs vita: hatalmas munkát végzett a Juventus minden játékosa, az olaszok megérdemelték a döntőt.

A mérkőzés kapcsán többször szóba került a sorsszerűség is. A finálét Álvaro Morata góljával harcolta ki a Juve. A spanyol játékos 2010 és 2014 között 56 gólt szerzett a Real Madrid és a Real Madrid B csapatában, emiatt olyan feltűnően nem is örült a madridi góljának. Sorsszerűséget látnak a berlini fellépésben a Juve legendái is. Buffon, Pirlo és Barzagli tagja volt annak az olasz válogatottnak, amely a 2006-os világbajnokság berlini döntőjében legyőzte Franciaországot. "Andiamo a Berlino" ("Megyünk Berlinbe") - kiáltozták az olasz televíziós kommentátorok a németek elleni sikeres vb-elődöntő után, s a helyzet most is ugyanez, az olaszok Berlinben lépnek pályára június 6-án. Ahol a Juventusra egy fantasztikus csapat, a Barcelona vár.

(ktn)