Ide nekünk a pótselejtezőt!
, kl
Szubjektív emlékidéző, avagy miért is drukkoljunk ma az ukránoknak?
Emlékszem a finnek elleni öngólra. Az sem volt bikaerős csoport, bár a finneknél még volt Litmanen, a svájciaknál Chapuisat és Türkyilmaz, a norvégoknál Flo, Solskjaer és Rekdal. Akkor sem volt sokkal jobb a magyar futball, Mexikó még csak 11 évre volt, nem 29-re. Drukkoltunk, akkor is, mindig, szívvel, lélekkel. Pécsen voltunk, pattogott a labda. Moilanen nevét sosem feledem, egy polcra került Kolotovkinnal (Fradi-CSZKA, megvan?). Szóval meglett, kiharcoltuk a pótselejtezőt a futballtörténelem legszánalmasabb öngóljával. De ez senkit sem érdekelt, vártuk az esélyt, és a pótselejtezőt. Az eufória olyan méreteket öltött, hogy egy időre azt is elfelejtettem: Betti már nem szeret, másfelé kacsingat.
Aztán jött a pótselejtező, és a jugoszlávok.
Mijatovics, Jugovics, Szavicsevics, de inkább ne soroljuk. Tíz perc alatt minden szertefoszlott az Albert-stadionban (0:3). A vége - ki ne tudná - 1:7 lett. Döbbenet, megaláztatás, nihil. Ennyire nem lehetünk szarok. De sajnos igen, azok voltunk. Persze 18 évesen az ember bízik. Bízik a csodában, hiszen csodák történtek már a futballban és a szerelemben is.
De a csodák akkor nem jöttek el. Betti elhagyott, a jugoszlávok pedig porig aláztak minket. Másnap reggel baktatok az iskola felé. Kezemben a Nemzeti Sport. Utolér a fizikatanár (üdvözlöm, Fitori tanár úr!), majd hátba vereget és vigasztalni próbál: „Ugyan már, a magyar futball nem ér annyit, hogy könnyeket hullajtson érte!" Nem érti. A visszavágó 0:5, hagyjuk.
18 év telt el azóta. Rengeteg illúzióval szegényebben, de rengeteg tapasztalattal felvértezve azt mondom: ide nekünk azt a pótselejtezőt! Adja ég, hogy az ukránok, a szlovákok, a törökök, a szuahéliek vagy akár a pirézek megelőzzenek. Ezután a gyötrelmes selejtező-sorozat után - mondjuk ki - nem érdemeljük meg az egyenes ági Eb-részvételt. Finnország és Feröer-szigetek legyőzése egyszerűen nem jogosít fel semmire, nemhogy Eb-részvételre. Ha mégis meglesz, azt köszönjük meg a megemelt létszámnak és az orbitális mázlinknak, a csillagok állásának, de nem a futballtudásunknak.
Évtizedek óta várjuk a bravúrt, és most itt állunk a kapui előtt. Nem örülni kéne ilyenkor? A szlovákok Luxemburg ellen harcolhatják ki az Eb-t, de már megverték a spanyolokat! Az albánok megelőzték a dánokat és a szerbeket, ráadásul győztek Portugáliában, Izlandról ne is beszéljünk. Ezt a harmatgyenge görög válogatottat viszont egyedül a magyar csapat nem tudta megverni a csoportban. Megszokhattuk, hogy a magyar futball megítélése erősen függ a válogatott szereplésétől, a piedesztálról pikpakk a pöcegödörben találhatja magát.
Izland, Albánia, Ausztria, Wales és várhatóan Szlovákia diadalmenetet tarthat, olyan eredményeket értek el. Európa legjobbjait verték meg legalább egyszer: emelt fővel mehetnek Európa legjobbjai közé. Nekünk meg maradt Feröer-szigetek és Finnország legyőzése. Ha ma az ukránok kikapnak, akkor - ismét a lebonyolítási rendszernek köszönhetően - az A csoport utolsó két helyezettjének (Lettország-Kazahsztán) eredménye befolyásolhatja a magyar továbbjutást - feltételezve persze a török győzelmet Izland ellen.
Ahhoz, hogy a magyar válogatott a futballszerető közvélemény támogatását tudva vághasson neki az Eb-nek, pótselejtezőt kell játszania, hogy visszaszerezze önbecsülését, és ahol bebizonyíthatja mindenkinek: ott a helye Franciaországban!
Csak nehogy megint megismétlődjön a jugók elleni zakó.
(kl)
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
