2016.03.10., Kiss Tibor Noé

Kedden a két csoportelső, szerdán a két csoportmásodik jutott tovább a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe. Mindkét csapat kettős győzelemmel: a Benfica Szentpéterváron, a PSG Londonban, a Chelsea ellen győzött 2:1-re. Most azonban beszéljünk egy játékellenes szabályról.

Régóta gondoljuk azt, amit végre Laurent Blanc kimondott. „Amikor odahaza játszol, sokkal jobban kell védekezned, mint amennyire támadhatsz, mert egy bekapott gól duplán számít” – jelentette ki a PSG francia trénere a Chelsea elleni hazai 2:1-es győzelem után. Nem csoda, hogy a szerdai BL-mérkőzések hasonló koreográfia szerint zajlottak: a vendégként pályára lépő Benfica és a PSG is olyan elánnal kezdte a mérkőzést, ahogy azt egy hazai csapattól várnánk. Csakhogy a mérkőzések odavágóján a hazai csapatok többnyire nem támadnak, a legtöbben óvatoskodnak, s az elmúlt években nemegyszer előfordult, hogy egy kiegyenlített párharc első mérkőzése után a hazai csapat edzője már a 0:0-nak is örült, hiszen csapata legalább nem kapott gólt. Fantasztikus!

 

A szabály, mármint hogy egyenlőség esetén az idegenben szerzett több gól dönt, elavultnak tűnik. A vendégcsapatok számára már nem olyan viszontagságos eljutni Európa legtávolabbi pontjaira sem, mint húsz évvel ezelőtt. Emlékezzünk csak arra, hogy a 2010-es Bajnokok Ligája elődöntő első mérkőzésén micsoda előnyt jelentett az Inter számára, hogy a légtérzár miatt (amit az izlandi vulkán kitörése okozott) a Barcelona csapata repülőgép helyett busszal utazott el Milánóba, ahol aztán 3:1-re ki is kapott. A katalánok értékes órákat veszítettek el az autópályákon.

 

A gólok száma sem olyan magas a nemzetközi színtéren, mint, mondjuk, negyven évvel ezelőtt. Mi indokolja, hogy egy kétgólos (0:0, 1:1) párharcot az döntsön el, hogy az egyik csapat idegenben rúgott gólt, a másik pedig odahaza? Főleg, ha ez olyan, mint a 2003-as BL-elődöntő, amikor a Milan és az Inter között pontosan ezek az eredmények alakultak ki – vagyis ugyanabban a stadionban a Milan gólja kettőt ért, az Interé csak egyet. Arról nem is beszélve, hogy az idegenben lőtt gólok száma a hosszabbításban is számít (az MLS rájátszásában például nem), és a vendégcsapat mellett kompenzációs érv (hogy a hazai gárda harminc perccel többet játszik saját közönsége előtt) sem tűnik megdönthetetlennek.

 

Az érvek és ellenérvek felsorolását hosszan folytathatnánk, az azonban évek óta egyre világosabb, hogy ez a szabály a játék szelleme ellen való. Minden futballdrukker azt várná, hogy kedvenc csapata hazai pályán essen neki ellenfelének, és a közönség biztatása mellett próbálja a lehető legtöbb gólt megszerezni ellene. Mivel azonban az 1:0-s hazai győzelem sokkal jobb eredménynek számít, mint az 5:4, azt látjuk, amit látunk. A baj azonban nemcsak az, hogy a hazai csapatok félve, óvatoskodva játszanak. Az igazi problémával szerda este szembesültünk Szentpéterváron és Londonban. Emiatt a szabály miatt egyszerűen mindkét meccs sokkal kevésbé volt szórakoztató, mint amilyen lehetett volna – márpedig ez nem a játék javát szolgálja.

 

A Zenit például egy hajrában kapott gól miatt került nehéz helyzetbe a visszavágó előtt, a Benfica 1:0-s előnnyel utazott Oroszországba. A kékek a visszavágón sokáig nagyon jól futballoztak, megtalálták az egyensúlyt a védekezés és a támadás között: egészen egyszerűen kimaxolták azt, amit ebben a helyzetben tehettek. A vezető gól megszerzése után megérezték, hogy a portugálok megrogynak, ekkor kezdtek igazából kockáztatni, hátha még a rendes játékidőben meglesz a 2:0. Mi is kockáztathatunk: ez a húsz perc volt a párharc legizgalmasabb része. Aztán a hajrában jött egy váratlan távoli lövés, a lecsorgót Gaitan bevágta a kapuba (1:1). Mint utóbb kiderült, majdnem 11 perc volt még hátra a hármas sípszóig, de az oroszok feladták, hiszen ilyen rövid idő alatt két gólt kellett volna rúgniuk. Annyira melankolikusak lettek, hogy a 96. percben kaptak még egyet – a meccs utolsó része értékelhetetlen volt. Londonban még rosszabb volt a helyzet: a szabály nézhetetlenné tette a meccs utolsó 25 percét. Ibrahimovic a 67. percben juttatta másodszor is előnyhöz a PSG-t, ami azt jelentette, hogy a Chelsea-nek három gól kellett volna a továbbjutást jelentő 4:2-höz. Erre nyilvánvalóan esélyük sem volt (jegyezzük meg: a PSG a két meccs alapján jelenleg sokkal jobb, mint a Chelsea), leálltak, unalomba fulladt a csata: ha a 3:2 legalább a hosszabbításhoz elég lett volna számukra, akkor alighanem itt is izgalmasabb hajrát láthattunk volna.

 

Szóval, amíg a fél világ a videóbíró bevezetésével van elfoglalva, mi azt mondjuk: töröljék el inkább az idegenben lőtt több gól szabályát.