Nagyon sok pénz, nagyon sok színház
Tizenegyedik alkalommal szerezte meg a Bajnokok Ligája-trófeát a Real Madrid, ez azonban most valahogy nem hozta lázba a nézőket. A madridi házidöntővel kapcsolatban aligha túlzás azt állítani: volt jobb.
Túl vagyunk a Bajnokok Ligája idei szezonján és döntőjén – ennél sokkal többet nem mondhatunk el a sorozatról. Ha csak a tavaszi szezont nézzük, minden idők egyik leggyengébb BL-végkifejletén vagyunk túl. Akad-e olyan párharc, amelyre emlékezni fogunk tíz év múlva is? A Bayern–Juventus (nyolcaddöntő) meccsekre mindenképpen, ez már most klasszikusnak számít. Nem volt rossz a Barcelona–Atlético Madrid (negyeddöntő) és az Atlético Madrid–Bayern München (elődöntő) csata sem, ezzel szemben ott áll egy teljes mértékben nézhetetlen elődöntő (Manchester City–Real Madrid 0:0, 0:1), és a meglehetősen középszerű játékot hozó finálé, a milánói San Siróban rendezett madridi derbi, amelyet a Real Madrid tizenegyesrúgásokat követően nyert meg az Atlético ellen. Mi volt még? Valljuk be: semmi. A Real Madrid (s ezzel nem szeretnénk megbántani a klub szurkolóit) úgy nyerte meg az idei BL-sorozatot, hogy a kieséses körben lejátszott hét mérkőzésének végeredményére már a nyári foci Eb idején sem nagyon fogunk emlékezni.
A finálé már-már a 2003-as olasz házidöntőre (Milan–Juventus 0:0) emlékeztetett, igaz, azt a manchesteri futballcsalást alulmúlni jóformán lehetetlen ezen a szinten. Másfelől nézve, ezen a madridi derbin is volt csalás épp elég. A Real nagy sztárjai közül ismét Pepe vitte a prímet, aki több alkalommal is eljátszotta, hogy ellenfele kivégzi, fejét fogva fetrengett a földön, miközben rajta röhögött az egész világ. Mi járhat Pepe fejében? Nehéz dicsérni Sergio Ramost, aki az első félidőben „halt hősi halált”. Egy beadásnál, úgy tűnt, a kezét érintette a labda a tizenhatoson belül, Ramos ezért rögtön a szívéhez kapott. Fájdalmas jelenetek voltak, és a bennünk lassan eluralkodó végtelen cinizmus miatt már a zokogó Juanfran – tapsoló Atlético-drukkerek fináléját látva is inkább csak legyinteni támad kedvünk. Bárhonnan nézzük: ez a Bajnokok Ligája már nem az a Bajnokok Ligája, amelybe húsz évvel ezelőtt beleszerettünk. Nagyon sok pénz, nagyon sok színház.
Szakmailag a Real Madrid győzelme nehezen megkérdőjelezhető, főleg, mivel ezt az Atlético edzője, Diego Simeone sem vitatta a lefújás után. Pedig lett volna miért lamentálnia, Antoine Griezmann büntetőt rontott, a Real Madrid vezető találata előtt a gólszerző Sergio Ramos pedig lesen állt. Nagy ünneplést azonban nem csapnánk, a galaktikusok (vagy akinek jobban tetszik, a királyi gárda tagjai) a döntőben nem mutattak túl látványos futballt, a második félidőben teljesen visszavonultak a saját térfelükre, a hosszabbításban pedig – az Atléticóval teljes egyetértésben – rábízták magukat a vakszerencsére (azaz a tizenegyesrúgásokra). Ha visszaemlékszünk még a Manchester City elleni szokatlanul óvatos játékra, akkor azt mondhatjuk: nem nagyon láttunk még ilyen defenzív Real Madridot a nemzetközi színtéren.
Különösen azért érdekes mindez, mert a csapat edzője az egykori klubikon, minden idők egyik legzseniálisabb kamerstere, Zinedine Zidane, aki Miguel Muñoz után a második olyan ember, akinek játékosként és edzőként is sikerült BEK/BL-címet szereznie a Real Madriddal. Persze, voltak egyéb érdekes statisztikák is a mérkőzés kapcsán. A Real Madrid 15. alkalommal lépett pályára a milánói San Siróban, és továbbra sem tudott nyerni ebben a stadionban. Antoine Griezmann idén a második büntetőjét rontotta el, ismét a Real Madrid (és Keylor Navas) ellen hibázott. Ami azonban a legjellemzőbb erre a mérkőzésre, az egy üres passztérkép. Az első félidőben Fernando Torresnek egyetlen átadása sem volt.
A vesztes csapatból választunk, mert annyira egyértelmű volt, hogy Carrascóban van a legtöbb élet a BL-döntőn. A csereként beállt játékos szerezte az Atlético egyenlítő gólját, mindenkinél többször (8 alkalommal) próbált cselezni, ráadásul ő a BL-döntők történetének első belga gólszerzője. Rajta aztán semmi sem múlott.
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.
