Belgák, belgák, belgák mindenütt
A torna titkos esélyese nem is annyira titkos esélyes – Belgium története legnagyobb sikerét érheti el Franciaországban. Előzetes, E csoport.
Honnan jönnek ezek a belgák? Az ember csak kapkodja a fejét. Ki száguldozik ilyen sebességgel, ki cselezget olyan könnyedén – De Bruyne. Ki ez a római tarajos gladiátor, a ceyloni lábtörő – Nainggolan. És ki az az alacsony ürge ott a balon, aki ilyen ravasz módon tekeri a labdát – Mertens. Belga, belga, belga,mintha mostanában mindenki belga lenne, aki új színt visz a játékba, aki miatt érdemes belenézni egy unalmas Manchester City-meccsbe, aki feldobja a siralmasan szürke BL-döntőt (ki más, mint a belga Carrasco). A belgák a vébét kicsit elcseszték, de nem véletlenül állnak a világranglista első helyén, ezt az Európa-bajnokságot akár meg is nyerhetik. Hogy Kompany megsérült, Eden Hazard pedig idén formán kívül játszott? Wilmots kapitány mindent megold. Furcsa ezt írni, de erre az Európa-bajnokságra Belgium érkezett a legerősebb játékoskerettel, s csak azért nem tartjuk őket toronymagas favoritnak, mert mégiscsak belgák, és nem mondjuk spanyolok.
Ha van csapat, amely profi színvonalon űzi a futball klasszikus brit változatát, az az ír válogatott. Rúgd és fuss, némi rögbi, plusz a szimpatikus ír nép toposza – ez méltán elég a népszerűséghez, és nagyritkán az eredményekhez is. Láttuk a pótselejtezőt: a bosnyák csapatban vitathatatlanul jobb focisták szerepeltek, mint az írben, de a zöld mezesek egyszerűen megfojtották a B-kategóriás balkáni labdaművészeket. Nem volt hely, nem volt idő, csak dublini sár mindenütt, becsúszó lábak, égnek meredő stoplik, összeráncolt tekintetek. A csapat tele van kipróbált, öreg harcosokkal. A kapuban a 40 éves Given, hátul a 35 éves O’Shea, a középpályán a 30 éves McGeady, a csatársorban pedig a 35 éves, 143-szoros válogatott Robbie Keane. Az előző Eb-re is kijutottak (az isteni Trapattonival), de hiába érkeztek 14 mérkőzéses veretlenségi sorozattal, mindhárom meccsüket elveszítették. Mostanában sem verik el őket túl gyakran, de az Eb-n – minden tiszteletünk ellenére – megint kinéz nekik három zakó, erős ez a csoport.
Aki szereti az olaszokat, az ismeri az érzést: egy nagy torna előtt Olaszország sosem számít a legnagyobb esélyesnek, de mindig számolni kell vele. Az elmúlt harminc évben minden világverseny elé úgy ülhettek le a drukkerek, hogy a szívük mélyén tudták, érezték van esély. Hogy csak a közelmúltat említsem: a 2012-es Európa-bajnokság előtt Prandelli személye és a selejtezők során mutatott bátor támadójáték adott reményt. Lett is belőle egy ezüstérem. 2006 előtt a Calciopoli morális rettenete után kezdődött a vébé, de ott volt az együttesben Cannavaro, Pirlo és Totti. Most nincs semmi és senki. Totti helyett itt van nekünk Pelle, a pótolhatatlan Pirlót pedig legfeljebb két játékos tudná együttes erővel legalább egy kicsit feledtetni: Verratti és Marchisio. Az Eb előtt mindkettő megsérült. (Egy perc gyászzene.) Ami maradt, az egy betonbiztos védelem a Juventusból. Buffon, Barzagli, Bonucci, Chiellini. És ami lesz: gólnélküli döntetlenek sorozata, a negyedik null-null (ellenfél: Izland) után pedig szomorú búcsú az Eb-től, tizenegyesekkel. A negyeddöntő ettől a csapattól már jó eredmény lenne. Mit jó: csodás!
Svédország az esélyesebbnek tartott Dániát búcsúztatta a pótselejtezőn, így jutott ki az Európa-bajnokságra. S bár a csapat kerete nem mondható túl acélosnak (legalábbis a kilencvenes évek elején látott svéd válogatott erősségéhez képest), egy név hallatán mindenki összerezzen: Zlatan Ibrahimovic. A 34 éves szupersztárnak alighanem ez az utolsó nagy tornája, bár Eb-győzelemről talán még ő sem álmodik a saját, külön bejáratú szigetén, miközben a puskáját tisztogatja. Az olaszok mindenesetre tudnának mesélni Ibráról (Svédország a csatár hajrábeli sarkazásos góljával egyenlített a 2004-es Eb csoportkörében), akit a rutinos focisták közül Mikael Lustig és Kim Kallström segíthet, a fiatalabb korosztály legjobbja pedig talán a Lipcsével Bundesliga-indulást kiharcoló Erik Forsberg. Az osztrákoktól hazai pályán elszenvedett 4–1-es selejtezőbeli vereség azonban nem lehetett véletlen: az E csoportban svéd–ír párharcot várunk a harmadik helyért.
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.