2016.06.11., Kiss Tibor Noé

Harminc év után jutott ki újra nagy világversenyre a magyar válogatott, de azért messze nem mi vagyunk a favoritok. Előzetes, F csoport.

AUSZTRIA

Bármilyen meglepő, Ausztriának a története során először sikerült kiharcolnia az Eb-részvételt (a 2008-as Eb-n társrendezőként nem kellett selejtezniük). Nem is akárhogy ment a selejtezőkben a csapatnak: Ausztria 9-1-0-s mérleggel zárt, egyedül a svédek ellen veszített pontokat Bécsben. A legnagyobb győzelem Svédország idegenbeli 4–1-es kiütése volt, a kontrajáték diadala. A csapat kulcsembere a világ egyik legjobb balhátvédjének számító (és még mindig csak 23 éves) David Alaba, akit az osztrák válogatottnál nem is szívesen pazarolnak el „balbunkóban”, rendszeresen egy sorral feljebb, a középpályán szerepel. Jó kis keretük van az osztrákoknak, Fuchs (Leicester) és Janko (Basel) kimondottan jó évet zárt, a játékosok közül tizenöten Németországban szerepelnek. Plusz Garics György! Az utolsó felkészülési mérkőzések nem sikerültek túl jól Ausztria számára, de ez aligha szegi kedvét bárkinek, a nyolcaddöntő ettől a csapattól most a minimum.

 

IZLAND

Egészen hihetetlen volt az, amit az izlandi csapat produkált az Eb-selejtezők során. Hollandiát oda-vissza legyőzték, de hazai pályán megverték a cseheket és a törököket is. Aki látta a mérkőzéseiket, az tudja: teljesen jogosan, gyors, pontos, agresszív futballal. A korábban teljesen outsidernek számító izlandiak titkos receptjéről már sok helyen olvastunk. Nem is olyan titkos: a sikerhez kellett néhány fedett, egész évben használható sportcsarnok (és nem csilli-villi stadion), továbbá hozzáértés, amit elsősorban a svédeknél korábban sikeres Lars Lagerback biztosított. Az is számít, hogy a csapat tele van jobbnál jobb futballistákkal, a hollandok ellen három gólt szerző technikás karmester, Gylfi Sigurdsson mindenképp említést érdemel, de nagyon szívesen látnánk a csapatunkban olyan megbízható viking igavonókat is, mint az Udinesében futballozó Emil Hallfredsson. Az, hogy Izland története első világversenyén túléli-e a csoportkört, alighanem a mieink elleni mérkőzésen dől el. Ha csak a közelmúltbeli eredményeket nézzük, nem mi vagyunk az esélyesek…

 

MAGYARORSZÁG

Ki emlékszik még arra, hogy Pintér Attila összetartásokat rendelt el, ahol a tolódást próbálta gyakoroltatni az NB I-es nagymenőkkel? Szerencsére senki, mert a szövetség az északírek elleni blamázs után azonnali hatállyal menesztette a nagyhangú taktikust. Pintér után jött Dárdai, és hirtelen mintha felkerültünk volna az Európa-térképre, a válogatottnak lett karaktere, anélkül vált szerethetővé, hogy bárki szerethetőnek titulálta volna. Pontot szereztünk Romániában, emberek! Dárdait végül nem engedte el a Hertha, de némi bizonytalanság után kiderült, hogy Bernd Storck kezében is jó helyen van a gyeplő. A magyar válogatott játékosai körül jelenleg szakértők dolgoznak, és ez egyértelműen látszik a mérkőzéseken is. Csatlakoztunk az európai középmezőny aljához, mindenki fegyelmezetten végzi a dolgát, és végre nem kell tartanunk attól, hogy ijedtükben egymásnak szaladnak a védőink, és kapunk egy nyolcast. Nézzék meg Guzmicsot, milyen fejlődésen ment keresztül! Gera Zoltán nagyon megérdemelte ezt a tornát, sokat várunk Kleinheislertől és Nagy Ádámtól, ha pedig Dzsudzsák és Szalai is összekapná magát, akkor lenne miben reménykedni: hátha megverjük Izlandot vagy Ausztriát. De ha nem sikerül, akkor legalább próbáljunk bátran futballozni.

 

PORTUGÁLIA

Azt mondják a portugálokra, hogy melankolikus népség. Ha csak a futballra gondolunk, akkor minden okuk megvan a melankóliára. Háromszor fordult velük elő az, hogy az elődöntőben a későbbi győztestől szenvedtek vereséget (1984, 2000, 2012), amikor pedig végre bejutottak a fináléba, akkor ott jött az igazi horror: a hazai rendezésű Eb-n kikaptak Görögországtól (2004). A kissé öregedő csapat (a védelem hat tagja harminc éven felüli) az Eb-selejtezőkön sem volt meggyőző, az albánok elleni hazai vereséget a portugál foci legsötétebb napjai között emlegetik. Az egyetlen játékos, akiben igazán bízhatnak, Cristiano Ronaldo, a 31 éves sztár azonban (BL-győzelem ide vagy oda) hónapok óta összeszorított fogakkal, fájdalmakkal küszködve focizik. (Majdnem azt írtuk: játszik, de nem úgy tűnik, mintha élvezné.) Komoly eredményre aligha van esélyük, de ebből a kvartettből akkor is csoportelsőként kell továbbjutniuk, ha CR7 már csak mankóval tud járni. A sikeres folytatással kapcsolatban szkeptikusak vagyunk, jelenleg legalább öt-hat csapat kerete tűnik erősebbnek a portugálokénál. Látunk néhány Ronaldo-gólt, Pepe-(n)agyhalált és Quaresma-biciklicselt – aztán a portugálok csendben hazatolják a bringát.