2016.07.14., Kiss Tibor Noé

Utolsó részéhez érkezett az Európa-bajnokság csapatainak értékelése: Portugália, Franciaország, Németország és Wales következik. Egyre megértőbbek vagyunk a portugálokkal.

Kemény olasz meló, szétesett belga sztárok (A negyeddöntő kiesői)

Spanyolország: egy korszak vége (A nyolcaddöntő kiesői)

A szégyenpadon: Románia, Svédország, Oroszország (A csoportkör kiesői)

 

1. PORTUGÁLIA

Annyi közhelyet olvastunk ezen az Európa-bajnokságon Portugáliáról Elek kapufájától az olaszos hasonlatig (1982-ben Olaszország is három döntetlent követően jutott tovább a csoportjából, majd megnyerte a világbajnokságot), hogy már mi is unjuk ezeket. Mérleg a rendes játékidőben: hét meccs, hat iksz. OK. A kérdés ettől még kérdés marad. Miért nem nyerték meg ezt az Európa-bajnokságot a horvátok, a belgák, az olaszok, a németek vagy akár a franciák? Mindenkinek ugyanannyi esélye volt rá. Mégis a portugáloknak sikerült, a döntőben például sokkal összeszedettebbek voltak, mint a francia csapat. Fernando Santos jól meccselt, Ricardo Carvalhót gond nélkül kitette a csapatból, Édert a legjobbkor állította be, és a portugálok még azt is könnyedén átvészelték (talán kicsit meg is könnyebbültek?), hogy Cristiano Ronaldo megsérült a döntőben. Ráadásul ezen az Eb-n – nem hittük volna, hogy ezt valaha leírjuk – Pepe megistenült. Tegyük hozzá: annyi szép dolgot kaptunk már a portugáloktól a futballban, hogy egy igazán nagy győzelem kijárt nekik. Hogy ez nem a Figo, Rui Costa, Joao Pinto fémjelezte generációnak sikerült, hanem a mostaninak, az nem a portugálokat minősíti, hanem sokkal inkább az európai foci általános visszaesését mutatja.

 

2. FRANCIAORSZÁG

Legyünk őszinték: a francia válogatott nem érdemelte volna meg az Európa-bajnoki címet. Amit a csoportkörben mutattak, az egyenlő volt a nullával. Albániát a ráadásban lőtt gólokkal megverni egy hazai rendezésű Európa-bajnokságon – vicc. Aztán úgy tűnt, minden a helyére kerül: a franciák előbb az ír időhúzókat, majd az izlandi hősöket küldték haza a maguk szigetére. A németek elleni sikernek két összetevője volt: a szerencse + Antoine Griezmann, mi pedig ismét hinni kezdtünk a francia csapatban. A döntőben azonban Franciaország lerombolta azt a keveset, amit ezen az Eb-n felépített. Gőg az arcokon: ezt a meccset csak mi nyerhetjük meg, kik ezek a zavaró figurák a pályán, kik ezek a portugálok? A hajrára kiderült: meztelen a király. Éder gólja után Deschamps sírásra görbülő szájjal gesztikulált, a pánik pedig a csapatra is átragadt, az utolsó szűk negyedórában a franciák még a felezővonalat sem tudták átlépni, gyermeteg szabálytalanságok sorát követték el, mentálisan teljesen szétestek. Akkor már inkább az volt a kérdés, hogy ők hogyan juthattak el egyáltalán idáig. Így hát a „Champions d’Europe” feliratú csapatbusz nem vonult végig Párizs utcáin, hanem az autópályán nyargalt tovább üresen, szomorúan – a remíz felé.

 

3. NÉMETORSZÁG

A németek a legutóbbi hat világversenyen bejutottak a legjobb négy közé, de ezek közül csak egyet tudtak megnyerni (a 2014-es vébét). Hogy is van az a linekeri mondás a 22 játékossal és a németekkel? A jelenlegi német válogatottból most éppen egy olyan, mindenkit magával ragadó játékosegyéniség hiányzik, amilyen Lothar Matthaus, Matthias Sammer vagy Stefan Effenberg volt. Thomas Müller betlizett, Mesut Özil inkább érzékeny művész, Mario Götze pedig most már talán maga sem tudja, hogy kicsoda valójában. Center? Az új Messi? Jólfésült öltönymodell? Joachim Löw csapata így (kissé szétesve, igazi élesség nélkül) is a legerősebb volt az Európa-bajnokságon, és csak egy szerencsétlen tizenegyes miatt fordult a kocka a pályáról addig leradírozott franciák ellen az elődöntőben. Schweinsteiger keze – Németország bukása. Ezzel együtt ezt a német csapatot még sokáig látni fogjuk a top négyben, garancia erre az újhullám, Kimmich és Draxler és a többiek.

 

4. WALES

A csoportkör egyik legnagyobb győzelmét Wales aratta, az oroszok ellen Gareth Bale és társai az Európa-bajnokságon megszokott uncsi poroszkálás helyett űrfocira váltottak át. Wales úgy nyert 3:0-ra az orosz tizenegy ellen, hogy lehetett volna az 10:0 is. Az északírek elleni brit derbit jó érzékkel kihagytuk, de a Belgium elleni meccs ismét mestermű volt. Robson-Kanu gólja demoralizálta a belgákat, a csereként beállt Vokes (hát te meg ki vagy?) csúsztatott fejese után pedig elszabadultak a sárkányok. Ezen az Európa-bajnokságon Wales-nek két mesteri meccse volt – nincs ember a földön, aki megkérdőjelezné a negyedik helyük jogosságát. Mi sem tesszük, Wales immár több számunkra, mint egy Bale & Co. És most nem Joe Allanre meg Aaron Ramseyre gondolunk, hanem például a védelem oszlopára, Ashley Williamsre.