2016.12.11., Zelei Dávid

Doll olyan szépen megtanulta a futballmagyar bevett fordulatait, hogy lassan állampolgárságért folyamodhat. Elemzés a Ferencváros 2016/17-es idényének őszi időszakáról.

Annyira mélységesen unalmas már, ahogy Thomas Doll elborult aggyal bírózik minden egyes mérkőzés után, hogy nem is lenne hírértéke, ha az eddigi legkiterjedtebb tiráda nem épp egy olyan mérkőzés után érkezett volna, ahol a Fradi csak egy súlyos bírói hibának köszönhette, hogy nem kapott ki. Némileg kivonatolom állításait, hogy a vérnyomásunk az egészségügyi határérték alatt maradjon:

 

„Nem volt fegyelmezetlen a csapat, nem találok szavakat arra, ami hétről hétre folyik ellenünk. A csapat le van sújtva, olyan dolgokat fújnak le ellenünk, amiket egyszerűen nem értünk. Teljesen világosan ki kell jelentenünk, hogy a labdarúgás már nem okoz örömöt számunkra, amikor egyfolytában ilyeneket ítélnek ellenünk. Minden egyes mérkőzésen az az érzésünk – akárki ellen játszunk –, hogy a másik felet nem büntetik úgy, mint minket – és ezt mondtam volna akkor is, ha megnyerjük a meccset. Meg kellene kérdezni az illetékeseket, hogy miért mindig egy irányba fújnak csak. (…) Nagyon fura helyzet, hogy ekkora arroganciával zajlik a bajnokság.”

 

Elsőként a retorika üressége tűnik fel a figyelmes szemlélőnek: Doll tudniillik egyetlen konkrét esetet sem említ meg az örökrangadóval kapcsolatban. Ha találgatnunk kellene, mire gondolhat, Csukics kiállítására tippelhetnénk, melyet ugyanakkor nevezett minden tiltakozás nélkül vett tudomásul; abban ugyanakkor biztosak lehetünk, hogy nem azt a tizenegyest kéri számon Andó-Szabó Sándoron, ami azután járt volna az MTK-nak, hogy Nagy Dominik egy kajla mozdulattal kézen lőtte saját magát gólvonala közelében. Mellyel saját öngólját és csapata vereségét akadályozta meg.

 

Nagy mozdulata szimbolikus összegzése a Fradi őszének, mely után az is csodaszámba megy, hogy a kilencedik kerületiek még a dobogó közelében vannak. Míg ugyanis tavaly ilyenkor a csapat 19 meccséből 16-ot nyerve 18 ponttal vezette a bajnokságot, 41 gólt rúgott, és csak nyolcat kapott, most 19 meccsből csak nyolcat nyert meg (nyolccal kevesebbet, mint tavaly), 49 helyett csak 30 pontot szerzett (-19 pont), 86%-os helyett 52%-os teljesítményt nyújtott (-34%), miközben már most több gólt kapott (27), mint a tavalyi szezon végén (23). Ezek elég beszédes adatok, amikre főleg akkor nem mentség Nagy Ádám eligazolása, ha, mint Hajnal Tamás állítja, Nagy többet kapott a csapattól, mint amennyit adott neki. Rajta kívül ugyanis a kulcsemberek közül csak Roland Lamah távozott, az érkezők közt pedig ott volt Lovrencsics Gergő vagy Marko Djuricin, elviekben tehát nem kellett volna jelentős gyengülésnek bekövetkeznie.

 

Mégis bekövetkezett, aminek több oka van, de legfeljebb a kubatovi verzióban szerepel köztük a bírók összeesküvése. Ha röviden kéne összefoglalnunk őket, az elmúlt egy év fokozatos visszaesése elsősorban a pocsék igazolások (Hüsing, Lovrencsics, Radó, Trinks), és át nem igazolások (sem a védelmet, sem a középpálya közepét nem sikerült felfrissíteni) miatt rosszul összeállított keretben keresendő – mely Doll állításával szemben nem kicsi, csak ésszerűtlenül lett összerakva. Mert senki se mondja, hogy egészséges, ha egy csapatnak négy minőségi támadó középpályása van (Hajnal, Nagy, Radó, Trinks), miközben csak egyetlen jobbhátvédje (Dilaver), és nulla épkézláb centerhalfja, melynek köszönhetően ősszel a visszavonulni vágyó Csukicstól a balhátvéd Leandróig és a jobb-bekk Dilaverig mindenki megfordult e poszton. A rossz szereplést megalapozta a kiábrándító indulás (a Partizani elleni kiesés), és tetézték az egyre növekvő számú személyes problémák (Varga Roland és Busai Attila karambolja, Pintér Ádám és Lovrencsics kitétele a keretből) – a sok egymásra rakódó probléma miatt pedig igazán sosem állt össze a csapat ebben a félszezonban: az állandó mag és a kémia sem volt az igazi.

 

Ezek nagyjában és egészében önhibák. Nem fogok most a felelősségelhárítás rég bevett magyar receptjéről beszélni: Doll olyan szépen megtanulta a futballmagyar bevett fordulatait, hogy lassan állampolgárságért folyamodhat. Utolsó mondata („Nagyon fura helyzet, hogy ekkora arroganciával zajlik a bajnokság”) ugyanakkor arról tanúskodik, hogy ennek egy sajátos tájszólását, a cinikus kubatovi dialektust is ragyogóan elsajátította.

 

Minderre akár rá is csodálkozhatnánk, de nem érdemes. Inkább idézzünk egy szokatlanul éleslátó kijelentést a Nemzeti Sport Online fórumáról: „Doll keletnémet. Ott és úgy szocializálódott, mint mi. Tud a kivételezettségről, csak azt felejti el, hogy ő a Dynamo Dresden edzője.”

 

(fotó: fradi.hu)