Nagy Ádám, nekem a magyar Pirlo
Nagy Ádám egyre jobban beilleszkedik Bolognában, Kleinheisler László hazajött Darmstadtból. Mindkét játékost kedveljük, mégis más az útjuk.
Az utolsó magyar futballista, akiért rajongtam (na, jó, ez túlzás), Nyilas Elek volt. Szerettem a Vácban, aztán a Fradiban még meccsekre is kijártam miatta. Ragadt hozzá a labda, csodálatosan fedezte, bármikor átkígyózott vele az ellenfél játékosai között. Nyilván voltak nála jobb és eredményesebb magyar futballisták azóta is (Lisztes, Gera), de Nyilasnak, már ami a játékintelligenciát illeti, nem nagyon akadt párja.
Ez arról jutott eszembe, hogy hónapok óta megkülönböztetett figyelemmel kísérem Nagy Ádám játékát a Bolognában. Megkockáztatom, hogy még akkor is feltűnne a játéka, ha nem a „miénk” volna. Ha már Balogh Norbertből nem lett Edinson Cavani, akkor itt van Nagy Ádám, nekem a magyar Pirlo. Pillanatképeket idézek. Necces helyzetben kapja meg a labdát, futsalos-elhúzós csellel kimenekül a szorításból, az oldalvonal előtt megállítja, majd azonnal tiszta területre passzol, a számára kiszabott három négyzetmétert a háromszorosára tágítja a társának. Hihetetlen érzékel cseni el a labdákat az ellenféltől, hosszú lábaiban rendre elakadnak a passzok, gondolatban két lépéssel az ellenfél előtt jár. És ki az, aki az ellenfél kontrájánál rendre lélekszakadva rohan vissza biztosítani – hát persze, hogy a Nagy Ádi!
A sok kis, jelentéktelennek tűnő apróságból összeálló kép akkor lesz teljes, amikor Nagyot nyilatkozni halljuk. Minden kérdésre valódi válaszokat próbál adni, elgondolkodik, nem csak elsüt néhány panelt. A saját teljesítményével szemben is kritikus, józanul értékeli a mérkőzéseket. Ez a tulajdonsága különösen akkor válik értékessé, ha arra gondolunk, hogy a különben szimpatikus, csupaszív Kleinheisler László miért került vissza a Bundesligából a magyar bajnokságba. (A teljesítménye alapján ez nem volt indokolt, a Kicker osztályzatai alapján például a Darmstad negyedik legjobb játékosának bizonyult.) A magyarázat egyszerre szomorú és bornírt: Kleininek azért kellett hazatérnie Magyarországba Németországból, hogy rendesen megtanuljon németül.
Na, hát ez a magyar focivalóság. Nagyon remélem, hogy Nagy Ádám ettől a valóságtól csak tovább távolodik a következő években.
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
