2017.03.08., Kiss Tibor Noé

BL-nyolcaddöntő

Megismétlődtek a három héttel ezelőtti eredmények, a Bayern München ismét 5:1-re verte az Arsenalt, a Real Madrid pedig 3:1-re a Napolit. Minden sima, főszerepben pedig Arsene Wenger és Sergio Ramos.

Kezd ismét egyre unalmasabbá válni a futballszezon Európában. A Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé kis túlzással megint ugyanazok a csapatok jutnak be, mint az elmúlt években. Lássuk csak: Bayern München, Real Madrid, s alighanem csatlakozik ide a PSG, az Atlético Madrid, a Manchester City és a Juventus is (egyedül a Barca esetleges kihullása okozhat döbbenetet). Alighanem angol bajnok lesz a Chelsea, olasz a Juventus, német a Bayern – csak a spanyoloknál várható a szokásos gyilok a madridiak és a Barca közt, de majd ezt is eldönti Sergio Ramos néhány jól irányzott fejessel. A tavasz egyetlen izgalmas (vagy felkavaró) története Arsene Wenger lassú, de megállíthatatlannak tűnő leépülési folyamata. Mintha megőrült volna, na.

„Igen nehéz mérkőzés volt ez nekünk, de nagyon jól játszottunk, a megfelelő tempóban, és nyomás alá helyeztük az ellenfelet. Úgy érzem, olyan meccset produkáltunk, amilyet szerettünk volna, de nem egyszerű megérteni, hogy mi is történt végül… Csapatom elszántan futballozott ma este, és nagyon jól futballozott. Amikor már csak tíz fővel játszol, és négy gólt kellene még lőnöd, átsuhan a fejeden: ez lehetetlen.” – mindezeket Arsene Wenger nyilatkozta az Arsenal–Bayern München mérkőzés után, amelyet a londoniak 5:1-re elveszítettek a saját stadionjukban. „Nem egyszerű megérteni, mi történt.” Mi a frász? Nem az lenne az edző feladata, hogy megértse egy 5:1-es vereség okát? Egyszerűen hihetetlen, Tornyi Barnabás vagy Verebes József (Isten nyugosztalja, Mágus!) szájából megszoktuk ezeket a szavakat, mondhatni, csak úgy kiperegtek a szájukból. De itt, kérem, az európai futball egyik legnagyobb tudású, az intelligenciájáról messze földön elismert Arsene Wenger beszél. Mert azt még megértem (az Arsenal iránt teljes közönnyel viseltetető futballdrukkerként), hogy az Arsenal tényleg szépen játszott, és tényleg nehéz dolga volt tíz emberrel, és tényleg érthetetlen volt Koscielny pirosa – de AZ ARSENAL EGYMÁS UTÁN KÉTSZER NEM KAPHAT ÖT GÓLT a Bajnokok Ligájában. Sehol sem. Ezek után „nagyon jó” futballról beszélni nem lehet más, mint az őrület jele, már bocsánat. Érzik ezt mások is, Ian Wright szerint ez az Arsenal történetének a legrosszabb időszaka. (Mondjuk, ez is túlzás.)

Az Arsenal 2:10-es mutatójánál alig valamivel jobb a Napoli által összehozott 2:6 a Real Madrid ellen, a mérkőzés után azonban mindenki egyetértett abban, hogy az olasz csapat valóban nagyszerű játékot produkált a madridiak ellen – legalábbis az első félidőben. Működött a letámadás, Mertens, Insigne és Hamsík pontosan és gyorsan focizott, Allan ismét nagyot játszott, a szünetben akár már továbbjutásra is állhattak volna az olaszok. Aztán jött a második félidő, két szöglet és az álmoknak annyi.

„Nem túl magas a keretünk, a játékosaink nem tornyosulnak az ellenfél fölé, így aztán benne van a pakliban, hogy elsöprik őket szögleteknél, úgy, hogy nem történt szabálytalanság. Sajnos, ha olyan játékosokra van szükség, akik olyan technikásak, mint a mieink, de fizikálisan is nagyon erősek, az 120 millió euróba kerül” – mondta józanul Maurizio Sarri, a Napoli régi vágású mestere, aki ezzel nyilvánvalóan a meccs hősére, Sergio Ramosra célzott. Miközben a BBC életlen volt és tompa, megint a bekk mentette meg a Real Madridot. Ramos két gólt fejelt (az egyiket utólag Mertens öngóljaként jegyezték fel), így idén már kilenc gólnál tart. Elképesztő ez a teljesítmény, s Ramos szerepének fontosságát jelzi, ha felsoroljuk, hogy az elmúlt években hány olyan nagy nemzetközi sorozat döntőjében szerzett fontos gólt, amelyet végül a Real Madrid meg is nyert.