2017.03.16., Kiss Tibor Noé

BL-nyolcaddöntő

Nyolc között a Monaco és az Atlético Madrid is. Tudják hány gólt kapott a Manchester City az idei BL-szezon során? Nagyon sokat. Kialakult a legjobb nyolc mezőnye, mostantól csak topligásokat nézhetünk a Bajnokok Ligájában

Szerdán eldőlt, hogy a legjobb nyolc között a Leicester City maradt az egyetlen angol klub a Bajnokok Ligájában. A hazai 5:3-as győzelem kevés volt a Manchester Citynek, mivel a monacói visszavágón a francia csapat 3:1-es győzelmet szerzett, így az idegenben lőtt több góljának köszönhetően bejutott a negyeddöntőbe (a PSG kiesése után a Monaco a franciák becsületét mentette meg). A két meccs koreográfiája hasonlóan alakult. A visszavágó első félideje is abszolút a Monacóé volt, a hazaiak bevitték azt a két gólt, amellyel továbbjutásra álltak. A szünet után aztán teljesen érthetetlenül visszahúzódtak a saját térfelükre, feladták a letámadást, és csak idő kérdése volt, mikor szépít a City: a 71. percig kellett várni. Úgy tűnt, a hajrá ismét az angoloké lesz, azonban egy szabadrúgás után Tiemoué Bakayoko a kapuba fejelt. Az angolok ezúttal nem tudtak újítani, maradt a 3:1, a Monaco 2015 után ismét bejutott a legjobb nyolc közé a BL-ben.

A Manchester City kiesésével véget ért egy nagy korszak. Pep Guardiolának ez volt a nyolcadik BL-indulása a csapataival, és a korábbi hét alkalommal (Barcelona, Bayern München) mindig eljutott legalább az elődöntőig – a nyolcaddöntős búcsú ilyen értelemben most hatalmas kudarc. Talán nem elegáns, hogy Guardiola felelősségét éppen a Manchester United egykori játékosa, Phil Neville kezdte el firtatni a BBC-n, de hát ez a szakkommentátorok dolga, nem az öntetszelgés meg a lelkesedés: „A kínos vereség után fel kell tenni a kérdést, hogy milyen érdemi előrelépés történt Pep Guardiola irányítása alatt – ha történt egyáltalán”. Valódi kérdés. A Manchester City a két mérkőzés során nagyjából hetvenöt percig futballozott elfogadhatóan, a maradék időben – némi túlzással – a Monaco ifjoncai darabokra szedték a csapatot. A Monaco a két meccsen hat gólt szerzett, de eljuthatott volna akár tízig is, a City pedig az idei BL-sorozatban nyolc mérkőzésen 16 gólt kapott (a Juventus kettőt)! Ez egészen hihetetlen egy ilyen kaliberű csapattól. A középpályás védekezés Yaya Touré eltűnése óta meggyengült, a két szélsőhátvéd, Sagna és Clichy mintha már nem tudna ezen a szinten futballozni, az pedig, hogy Stones helyett ezúttal nem a használhatatlannak tűnő Otamendi játszott belső védőt, hanem a szerb Kolarov – nem sokat számított. Pep Guardiola mintha motiválni sem tudná az együttest: az, hogy egy csapat a meccsek harmadát-felét rendre átalussza, egyértelműen koncentrációs problémákról árulkodik.

A Monacót viszont nem lehet eléggé dicsérni, a Radamel Falcaót helyettesítő Valère Germain nagyon küzdött, a középpályáról Fabinho parádés gólt lőtt, ahogy Bakayoko is. Néha olyan érzése volt a nézőnek, mintha a Monaco csupa vagány utcagyerekből állna, akik hihetetlen lazasággal és elképesztő sebességgel dugják el a labdát a City ólomlábú és álmatag játékosai elől. A legnagyobbat megint Benjamin Mendy és Kylian Mbappé játszotta. Mendy elképesztő tempóban közlekedett a vonal mellett, mindezt precizitással, labdabiztosan tette. Mbappé pedig… A második gól előtt a Monaco térfeléről szólózott el a Manchester City tizenhatosáig, s addig tartogatta a labdát, amíg a második hullámban érkező társak (Mendy, Fabinho) góllal tudták befejezni az akciót. Ez a monacói rapper mindössze 18 éves és (akárcsak Mendy) még egyszer sem volt francia válogatott… Az egyetlen hibapont a Monacónál ugyanaz, mint a Citynél: a második félidő elejének visszaesése (hacsak nem erőtartalékos miatt történt) érthetetlen. S bár a továbbjutás jogosságához kétség sem férhet, kellett hozzá mázli is: a Manchester egyenlítő gólja után nem volt benne a levegőben az újabb fordulat, csak egy szabadrúgás utáni védelmi kihagyás segített a Monacón.

A másik ágon az Atlético Madrid és a Leverkusen 0:0-ra végzett, így a spanyolok 4:2-vel léptek tovább. A legjobb nyolc közé bejutott három spanyol (Atlético, Barcelona, Real Madrid), két német (Bayern München, Borussia Dortmund), továbbá egy-egy angol (Leicester), francia (Monaco) és olasz (Juventus) csapat. Vagyis 2014 után 2017-ben is csak az öt legerősebb európai bajnokság gárdái képviseltetik magukat ezen a szinten. A lassú átrendeződés megkezdődött, a „topligásokat” egyre nehezebb kiszorítani az elitből. Az alábbi táblázatból látható, hogy az elmúlt húsz évben az említett két szezont leszámítva mindig odaért legalább egy nem-topligás csapat a legjobb nyolc közé. Az utóbbi négy évben változni látszik a helyzet: ha a portugálokat is a legjobbakhoz számítjuk, akkor egyetlen más ország csapatai sem tudták magukat képviselni ezen a szinten. Nem szimpatikus tendencia.