Röhigcsélés és önámítás

Röhigcsélés és önámítás

, Kiss Tibor Noé

Kikaptunk Andorrától – ez blamázs, ez felfoghatatlan, ez nem történhet meg. Ezt írják a lapok. Mindenki harsog, elégedetlenkedik, Dzsudzsák Balázs könnyes szemét kinagyítva nézhetjük a sportnapilap honlapján. Megvertek minket a postások és a pékek! Dúlnak az érzelmek és az indulatok. A szurkolók levetetik a mezt a játékosokról Andorrában, majd megszavazzák az évszázad kudarcának a vereséget. Egy évvel az Európa-bajnokság csodája után ez hogy történhetett meg?



Megkockáztatom, a válasz a lehető legegyszerűbb. A magyar futballban évtizedek óta nem történt lényeges változás. Amiben a legjobbak vagyunk, az ugyanaz: mégpedig az önámítás.

 

Próbáljunk reálisan látni: tavaly kijutottunk az Eb-re úgy, hogy egy szupergyenge csoportban elcsíptük a harmadik helyet, majd remek játékkal kiütöttük Norvégiát a pótselejtezőn. OK! Az Eb-szereplés még okébb volt, a magyar válogatott tényleg a torna egyik meglepetéscsapatának számított. Ez az eredmény azonban főleg azt mutatta meg, hogy a megfelelő felkészültségű szakmai vezetés egy önálló tornára fel tudja készíteni a magyar futball játékoselitjét. A vb-selejtezőkön (s ezekkel párhuzamosan a nemzetközi kupaporondon) azonban hamar kiderült, hogy a magyar futball az üzemszerű működésben nemzetközi szinten versenyképtelen. „Andorra” előtt nem volt idő a finomhangolásra, több kulcsember is hiányzott, maradtak a „tizenöt-tizenhat évesek” (WTF?), legalábbis Dzsudzsák Balázs csapatkapitány víziója szerint. És maradt egy kicsi a nagy mellényből – miközben az andorraiak feltúrták a pályát, és megnyerték a meccset.

 

A vereség után a legárulkodóbbak a reakciók. Dzsudzsák Balázs videóinterjúja megérne egy külön elemzést. Persze, könnyű rajta röhigcsélni, lepénzéhesezni, a könnyein gúnyolódni. Amikor a norvégok elleni pótselejtező visszavágója előtt gyújtó hangú beszédet mondott, akkor jó volt? Bernd Storckkal hasonló a helyzet. A kapitány hajlamos önmagát kősziklakeménységű futballtrénerként beállítani. Storck, a két lábon járó racionalitás, olyan ember ő, aki vállalja a felelősséget, aki nem bújik el. Ehhez képest most összefogást hirdet. Összefogás, jóanyám! Egervárin ugyanezért nevettük, valljuk be. Szakmai alapon kössenek bele a futballokosok (Balogh Norbert szerepeltetésére így sincs épeszű magyarázat), de az azért árulkodó, hogy az oroszok elleni meccs után azzal büszkélkedett, hogy hatszáz passzunk volt. Húha. Pénteken meg Andorra 44 sikeres passzal vert meg bennünket. Ráadásul lehetett tudni, hogy ez a stílusuk, a híres pireneusi minimál. A szövkapnak erre kellett volna felkészítenie a csapatot. Aztán ott vannak a sportújságírók. A Nemzeti Sport vélemény rovata továbbra is aranybánya. Az a szerző, aki az NB I-es „aranymeccs” előtt még futball-lázról, fellendülésről és reményről írt („ha létezik fontos üzenete a magyar futballfejlesztésnek, akkor a harminchárom forduló megmutatta, a tehetségeink hosszabb távon is lendületet adhatnak a focinknak”), most feltartott ujjal borong („nincs elég tudás, nincs elég erő, nincs futball…”, „futballistáink milyen szakmát űznek valójában?”). Fantasztik! Hajlamosak vagyunk elfelejteni: az újságíró feladata a kérdésfeltevés, a kritika megfogalmazása, az elemzés. Ami meg itt megy a magyar focival kapcsolatban időtlen idők óta, az a drukkolás, a gyámkodás, az együttmutyizás meg sündörgés furcsa, egészségtelen egyvelege. Az a kurva zrika.

 

Ennek egyszerűen nincs értelme, lelombozó az egész. A magyar foci közege pszichiátriai kórképet mutat, egyszer fent, egyszer lent, döngetjük a mellünket, majd megtépjük a hajunkat, mennyből a pokolba és vissza. Bipolár vagy borderline – talán egy pszichiáter segítségére volna szükség, hogy együtt meggyógyuljunk vagy felnőjünk.

További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább