2006.05.10., focitipp.hu

Anglia

Azt kaptuk, amit vártunk: a Chelsea-t senki sem érte utol, a Sunderland senkit sem ért utol. A bajnokságnak vége, a Focitipp értékelt. Íme.

Tavaly meggyőzőbb teljesítménnyel végzett az élen, de a Chelsea-t idén sem érheti panasz, ha csak a számokat vesszük alapul: a legtöbb győzelem, a legtöbb rúgott mellett a legkevesebb kapott gól, na és a bevehetetlen Stamford Bridge (18-1-0). A csapat kritikusai nem is a helyenkénti kisiklást (Middlesborugh 0:3) vetik a csapat szemére, hanem a játékosok mentalitását: vesztes helyzetben a Chelsea fittyet hány a szabályoknak (nem véletlen, hogy a legtöbb dulakodást a Kékek provokálták ki). Ráadásul Didier Drogba színészi alakításai sem növelték a Kékek népszerűségi indexét.

Ha csak az első félidőket vennénk tekintetbe, akkor a Manchester United a bajnok: így meg kell elégednie "Az első félidők bajnoka" címmel, "összetettben" pedig az ezüstéremmel. Többet vártunk Park Dzsi Szungtól, aki a tavalyi szezon egyik legjobbja volt Európában, és többet vártunk Alex Fergusontól is: a csatárkérdést nem sikerült megoldania, s a mellőzött Ruud van Nistelrooyt nehéz lesz kiengesztelniük, pedig a holland 21 gólt lőtt idén a bajnokságban, s ki tudja, meddig jutott volna, ha Ferguson nem pikkel rá tavasszal. A ManU nem sínylette meg Paul Scholes szemsérülés miatti, viszonylag korai kiesését, bár hozzá kell tennünk, hogy a Bajnokok Ligájában már a csoportkörben elvéreztek. Volt egy parádés, 9 meccsen át tartó győzelmi sorozatuk, aminek a sereghajtó Sunderland vetett véget, és van egy Ligakupa-trófeájuk - több a semminél.

Ha a Liverpool oda-vissza megverte volna a Chelsea-t, akkor 88 ponttal bajnok lenne (a Kékek pedig másodikok, 85 ponttal). De nem verte meg, mert hiába a Cissé, Fowler, Morientes, Crouch kvartett, a gólerős csatár hiánycikk az Anfield Roadon: a Vörösök többször (566-szor) lőttek kapura a bajnokságban, mint a ManUtd (558), mégis 15 góllal kevesebbet szereztek. Ezzel együtt az utóbbi tíz év legmeggyőzőbb Liverpoolját láthattuk, hosszú győzelmi szériákkal, remek védelemmel (22 meccsen nem kaptak gólt).

Az Arsenal éppen csak elcsípte a negyedik helyet, de ezért még nem kapnak dícséretet. A tavaly második, tavalyelőtt pedig bajnok Ágyúsok idén elsősorban a BL-ben jeleskedtek, a bajnokságban viszont az utóbbi tíz év legrosszabb mérlegével zártak, ráadásul idegenbeli mérlegük egészen pocsék.

Martin Jol az ételmérgezésre fogja a Tottenham balszerencséjét, mi azonban nem keserednénk el a helyében: mert bár az utolsó fordulóban maradtak le a 4. helyről, utoljára 1995-ben jártak a tabella felső részében (akkor a 7. helyen végeztek), s a bajnokságból utoljára 1983-ban jutottak ki a nemzetközi porondra.

Kellemes meglepetés volt a Blackburn szereplése, amelynek javíthatatlan játékosai (Bellamy, Savage, Dickov) ezúttal sem hazudtoilták meg önmagukat (lásd a fair play-listát a 4. oldalon), de Markk Hughes, a ManUtd és a walesi válogatott egykori sztárja edzőként is tud valamit: alázattal futballozó, megvesztegethetetlen csapatot kovácsolt a Roversből. Jutalma az UEFA-kupa-indulás lesz.

A Newcastle sokkal jobban teljesíthetett volna, ha a csapat egy része nem sérülésekkel bajlódja végig a szezont. Graeme Souness menesztése mindenesetre jótt tett a csapatnak, s Anglia egyik leghűségesebb és legnépesebb szurkolótábora csak Shearer búcsúját sajnálja.

Az évek óta masszív középcsapatnak számító Bolton áprilisban zsinórban öt meccsen kikapott - valószínűleg ezért sem lett Sam Allardyce az angol válogatott szövetségi kapitánya.

Ha rajtunk múlik, mi Paul Jewellt, a Wigan edzőjét jelöljük a posztra: az élvonal abszolút újonca rakétarajtot vett, és a 11. forduló után a 2. helyen állt, emellett pedig bejutott a Ligakupa döntőjébe. Remek csapatszellem, remek egyéni teljesítmények (Chimbonda, Bullard, Jason Roberts) - a Focitippet már nem kell meggyőzniük.

S ha már az üde színfoltoknál tartunk: a West Ham (soraiban a 40 éves Sheringhammel) Alan Pardew irányítása alatt szimpatikus támadófutballal kísérletezett, ami már nem mondható el az Evertonról: a stollverkosok 14 győzelméből tíz 1:0-ás diadal volt...

A Fulham talán európai szintű csapat lenne, ha idegenben is úgy teljesítene, mint otthon; a szezon legrapszodikusabb csapata címet a Middlesbrough érdemelte ki, amely fölényesen verte a ManUtd-t és a Chelsea-t, kikapott viszont a Sunderlandtól; a Manchester City az erős kezdés után (decemberben még úgy tűnt, a 4. helyért játszhat Stuart Pearce csapata) látványosan visszaesett, a szezon egyik legnagyobb csalódását mégis az Aston Villa lélektelen játéka jelentette. "Nem ingott meg a hitünk a csapatban, egyszerűen csak nem szeretünk téged!" - állt a hatalmas transzparensen a szurkolók üzenete, amelyet David O'Leary edzőnek címeztek.

A Portsmouth-t megmentette Harry Redknapp, ami véleményünk szerint nem volt nehéz feladat egy olyan csapatnál, amelynél több mint tízmillió fontot költöttek játékosvásárlásra, s amelynek a nevek alapján a középmezőnyben lenne a helye.

A Birminghamnek és a West Bromnak viszont a második ligában a helye: előbbiek a Liverpool elleni, FA-kupabeli 0:7 miatt szégyellik magukat, Geráék pedig az utolsó 13 meccsen szerzett 4 pontjuk miatt.

A Sunderland nem szégyelli magát, fura is lenne, elvégre majdnem minden negatív rekordot sikerült megdönteniük, s ha nincs a Fulham elleni újrajátszás, akkor hazai győzelem nélkül zárják az idényt.

(vss.co.uk)

Statisztikák, érdekességek az idei szezonból >>>
Anglia: tabella, kereszttábla >>>
Anglia: eredmények 2005-2006 >>>

40 EURÓPAI LIGA EREDMÉNYEI >>>


*****