2006.05.15., focitipp.hu

Serie A, 2005/2006 szezonértékelő

Nem estünk hasra a Juvétól, erkölcsi győztesnek kihoztuk a Milant, kalapot emeltünk a Fiorentina előtt, és megjegyeztük a hondurasi Suazo nevét. A Focitipp értékelt.

Véget ért az olasz pontvadászat, bajnok lett a Juventus. A torinói játékosok konfettiesőben ünnepeltek, de a következő hetekben még kellemetlen meglepetések érhetik a Zebrákat a bundaügy kapcsán.

Az első 9 bajnokiját megnyerő Juventus gyakorlatilag már a szezon kezdetén megszerezte a bajnoki címet. A Zebráknak még az is belefért, hogy tavasszal leeresszenek: március-áprilisban volt egy negyvennapos nyeretlenségi szériájuk, de csak a Bajnokok Ligájában kellett megfizetniük ennek az árát. Annak ellenére, hogy a csapat mindössze egyetlen vereséget szenvedett idén, a Focitipp nem esett hasra az Öreg Hölgy unalmas, gépies fociját látva. A kibontakozóban lévő bundaügy pedig bizonyára a legszomorúbb aranyszerzést jelenti a torinóiak számára.

A Juventust egyedül az AC Milan tudta legyőzni Olaszországban, de nemcsak ezért tekintjük Carlo Ancelotti csapatát a szezon erkölcsi győztesének. A Rossonerik hazai mérlege (18-1-0) mellett a topligákban is ők szerezték idén a legtöbb gólt (85): számunkra ez imponáló. Ahogy a csapat játéka is az volt. Kaká tavasszal kiegyensúlyozottan, élete legjobb formájában futballozott, Kaladze a belső védő posztján új életre kelt, Inzaghi majdnem annyi gólt rúgott, mint ahányszor lesen állt, a negyvenéves Costacurta pedig bármikor, bárkit helyettesített az ezer sebből vérző védelemben.

Az Internazionale tizenhét éve képtelen megnyerni a Scudettót, noha minden szezonban ezzel a céllal indulnak neki a kék-feketék a bajnokságnak. A szokásos sztárigazolások ezúttal is megvoltak (érkezett Figo, Samuel és Solari a Real Madridból), de ez megint kevésnek bizonyult. Roberto Mancini két emlékezetes tettet így is végrehajtott a gárdával: az olasz kupa megvédése mellett az Inter ősszel 3:2-re legyőzte városi derbin a Milant, de Mancini számára ez is kevés lehet ahhoz, hogy megtartsa posztját.

A Fiorentina idén valamiben biztosan Európa topligáinak legjobb csapata volt. A tavalyi 17. hely után idén a 4. helyen végeztek a firenzeiek: ennél nagyobb fejlődésre senki sem volt képes a legerősebb bajnokságokban. A siker főként két névhez köthető. Cesare Prandelli egy év alatt erőtejes és ütőképes támadófocit játszó csapatot kovácsolt a viszonylag erős keretből. Luca Toni pedig harmincegy gólt rúgott az olasz bajnokság kőkemény bekkjei mellett: minimum egy kalapemelés megilleti ezért.

A fővárosban Luciano Spalletti nevét emlegetik a legtöbben. A Fabio Capello távozása után évek óta csak szenvedő, szétesett csapat benyomását keltő AS Roma idén a kopasz mester vezetésével kis híján a BL-indulást érő helyezést is megcsípte. Spalletti dolgát nehezítette, hogy tavasszal gyakorlatilag egyetlen csatára sem maradt, a Roma mégis képes volt megdönteni egy ligarekordot: a Farkasok zsinórban 11 mérkőzést nyertek.

A 6. helyre a másik római csapat futott be. A Lazio évről évre egyre gyengébb kerettel vág neki a szezonnak, ehhez képest jó eredménynek számít, hogy jövőre az UEFA-kupában próbálkozhatnak az égszínkékek. Mindenesetre Paolo Di Canio náci karlendítéseit szívesen elfelejtenék.

A veronai Chievót minden évben előre elsiratják, de a sárgamezesek idén sem estek ki az első osztályból. Sőt, 7. helyüknek köszönhetően jövőre ismét egy UEFA-kupa-kaland vár rájuk. A legjobb dél-olaszországi csapat büszke címét idén is a Palermo szerezte meg. Szimpatikus csapat benyomását keltették, de a kiegyensúlyozottság idén is hiányzott belőlük.

A Livorno Roberto Donadonival még a BL-helyezésért is versenyben volt ősszel. Az elnökség aztán egy furcsa döntéssel Carlo Mazzonét ültette a helyére, ami rossz ötletnek bizonyult. Az aggastyán maga sem emlékszik, mikor volt ilyen rossz sorozata edzői pályafutása során: a március és április fordulóján zsinórban elszenvedett hét vereség ellenére csapata a 9. helyen végzett.

A Parma tavaly csak osztályozó után maradt bent az élvonalban. Idén is sokáig kiesőhelyen állt a korábbi KEK- és UEFA-kupa-győztes, de a márciusban zsinórban megszerzett négy győzelem után fellélegezhettek Morfeóék. Az Empoli újoncként érdekesen szerepelt: vagy nagyon ment nekik, vagy nagyon nem. A jó rajt után a bajnokság közepén egy tizenkét meccses nyeretlenségi sorozatot számláltak, visszacsúszva a 18. helyre. Márciusban aztán a Parmával együtt halomra verték az útjukba kerülő ellenfeleket.

Az Udinese a BL-ben öt perc híján a nyolcaddöntőbe került, a Serie A-tól viszont majdnem elköszönhetett. A Sampdoria korábban masszív volt és szürke, idén már csak szürke. A bajnokság utolsó 13 meccsén 3 pontot, zsinórban elszenvedett hat vereségükkel pedig negatív klubrekordot szereztek Flachiék. A 15. helyezett Regginára már nem is emlékszünk.

A Cagliarira viszont igen. 15 forduló után ugyanis nyeretlenül, 7 ponttal álltak az utolsó helyen a szardíniaiak; aztán feléledtek, elsősorban a hondurasi Suazo jóvoltából: a csatár 22 gólt lőtt, és bent tartotta a szárdokat az élvonalban. A Siena is maradt az első osztályban, pedig játékosai mindent megtettek a kiesésért: a bajnokság utolsó 9 fordulójában csak 6 pontot szereztek.

Három csapat azonban még náluk is rosszabb volt. A Messina csak Zoro Kpolo karakán viselkedésére lehet büszke: a tavalyi újonc idén simán kiesett. Az is kiderült, hogy a Lecce Zdenìk Zeman nélkül is ugyanolyan rosszul védekezik, viszont eredményes támadójátékra már képtelen. A Treviso az esélytelenek nyugalmával játszotta végig a szezont, még az ex-artmediás Vasèák és a Filippini-ikrek sem tudtak segíteni a lagúnaváros csapatán.

- ktn -

*****