A bundabotrány egyik fejezete: világbajnoki cím
Olaszország
Bundabotrányba keveredő edző, kapus
és középhátvéd; Gianluca Pessotto öngyilkossági kísérlete - minden
adott volt egy újabb olasz világbajnoki kudarchoz. Aranyérem lett
belőle.
A többiek értékelését itt olvashatja >>>
analízis
Olaszország legutoljára 1982-ben nyert nagy világeseményen, de a párhuzam kísérteties volt: akkor az 1980-as totóbotrány után hevert romokban az olasz futball. Idén tavasszal pedig az derült ki, hogy szinte mindenki sáros volt valamilyen szinten: játékvezetőktől újságírókig, kapustól centerig. A játékvezetőküldés befolyásolása, tiltott szerencsejátékban való részvétel, hatalommal való visszaélés: ezek voltak a kulcsszavak az olasz futballban a világbajnokság előtti hetekben. Aztán 23 ember, plusz Marcello Lippi csodát tett Németországban. Papíron legalább három-négy csapat esélyesebb volt az olaszoknál, de a futball csapatjáték - és ebben Olaszország tökéletes volt. Az olaszok 12 gólját 10 játékos szerezte, csupán Toni és Materazzi tudott duplázni: ez a világbajnoki rekord kiválóan bizonyítja ezt a tételt. Persze szerencséjük is volt: az ausztrálok ellen a játékvezető, a németek és a franciák ellen pedig a sors is melléjük állt. Egy azonban biztos: Marcello Lippi tökéletes munkát végzett - a tökéletesség pedig gyakran jár együtt a szerencsével.
Ghána ellen a szokásosnál magabiztosabb kezdésnek örülhettek Olaszországban, de az Egyesült Államok elleni szenvedés hamar lehozott mindenki a földre. Csehország ellen sem brillíroztak Tottiék, de a szerencse és Polák ügyefogyottsága a kezükre játszott. A nyolcaddöntőben folytatódtak a gyötrelmek: mire az ausztrálok rájöttek, hogy akár nyerhetnek is, már veszítettek. Igaz, ehhez kellett egy spanyol bíró és egy bátor olasz balhátvéd is. Ukrajna ellen aztán beindult a henger és Luca Toni: a háromgólos győzelem mellé már kiváló futball is társult. Az elődöntőben a németek ellen a világbajnokság egyik legjobb meccsét játszották. A mérkőzés Marcello Lippi zsenialitásáról tanúskodott: a hosszabbításban négy támadóval hajtottak a győzelemre: mégis Pirlo és Grosso hozta össze a győztes gólt az utolsó pillanatban. A döntőben aztán sikerült visszavágniuk a franciáknak a legutóbbi három fájó vereségért (1986, vb-nyolcaddöntő: 0:2; 1998, vb-negyeddöntő: 0:0, tizenegyesekkel 3:4; Eb-döntő, 2000: 1:2). Igaz, hogy a második félidőtől egyesek már alig álltak a lábukon. Igaz, hogy Zidane első fejesénél csak Buffon mentette meg Olaszországot a góltól. És az is igaz, hogy Materazzi sportszerűtlenül provokálta Zidane-t a karmester második fejelésénél. De ugyanígy igaz Luca Toni kapufája is és a vitatható francia tizenegyes. A sors igazságot szolgáltatott a hat évvel ezelőtt elveszített Eb-döntőért: így most a franciák aranygenerációja mellett Olaszország is büszke lehet egy új aranycsapatra.
pontozás
játékos-faktor
A kapuban Gianluigi Buffon (9) teljesítményéről mindent elmond, hogy a hét mérkőzésen csak egy öngóllal és egy tizenegyessel vették be a kapuját - megérdemelte volna, hogy megdöntse Walter Zenga góltalansági rekordját. A védelemben is egymást érték a parádés teljesítmények: Gianluca Zambrotta (8,5) három poszton is játszott, Ukrajna ellen gólt rúgott és gólpasszt adott. Most bizonyította be, amit sokan már régóta mondogatnak: van jobb szélsőhátvéd Roberto Carlosnál. Középen Alessandro Nestát Marco Materazzi (8) pótolta: kiválóan. Lilian Thuram ugyan a futball vírusának nevezte az olaszt, aki eddig inkább csak a durvaságaival vívta ki magának a figyelmet, pontosabban az ellenszenvet. Németországban azonban mindössze négy szabálytalanságot követett el, ugyanakkor fejelt két döntő fontosságú gólt. Mellette Fabio Cannavaro játszott. Vagy inkább varázsolt: amit Ronaldinho tud támadásban, azt Cannavaro (9,5) tudja védekezésben. A világ legintelligensebb védőjének szívesen adnánk tízest, de ehelyett inkább a világbajnokság legjobb játékosa díjat adjuk neki. Fabio Grosso (8,5): egy hónappal ezelőtt csak egy balhátvédnek számított a sok közül, még a nevét is alig ismerte valaki. Aztán az utolsó percek specialistájaként gyakorlatilag megnyerte a világbajnokságot Olaszországnak. Ausztrália ellen jó ütemben cselezett és hasalt, Németország ellen pontosan csavart, Franciaország ellen pedig ő lőtte be az utolsó tizenegyest.
A középpályán már nem volt ilyen rózsás a kép. Mauro Camoranesi (6) a szokása szerint játszott, vagyis ahogyan a kedve tartotta: Ghána ellen flegmán, Németország ellen nagyszerűen. De Simone Perrotta (5) is csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a statisztikák szerint tőle vették el a legtöbbször a labdát az ellenfelek. Daniele De Rossira (5) is csak egy könyöklés (na, meg egy kegyetlenül bevágott tizenegyes) miatt emlékszünk majd. Az olaszok középpályás sorában azonban a két Milan-futballista maradandót alkotott: a világbajnokság mezőnyéből Gennaro Gattuso (8,5) szerezte meg a legtöbb labdát, és Andrea Pirlo (9) passzolta azt a legtöbbször jó helyre. A bulldogszerű Gattuso nem tud egy bizonyos szint alatt játszani - mégha ez ilyen magas szint is. Andrea Pirlót viszont láttuk már számtalanszor formán kívül lődörögni. A csehek és az ausztrálok ellen sem volt éppen a csúcson, de a többi mérkőzésen a mezőny fölé nőtt, játékintelligenciájának köszönhetően.
Az egyedüli ékként feltolt Luca Toni (6) mindent megtett, és kis szerencsével (két kapufát is lőtt) akár megközelíthette volna Miroslav Klosét is. Könnyű lenne azt írni, hogy egymaga elveszett a védők gyűrűjében - mégis így volt. Mellette leggyakrabban az Olaszországban messiásként várt Francesco Totti (4,5) játszott - de akárcsak Wayne Rooney, ő sem tudta a maximumot nyújtani. Tottira azonban talán inkább a minimum kifejezés illik a legjobban. Alessandro Del Piero (5) addig hisztizett, amíg Ausztrália ellen végre kezdőként léphetett pályára - majdnem ki is estek az olaszok, bár nem azért, mert Alex katasztrofálisan játszott. Aztán Dortmund a BL után újra szerencsét hozott neki (zseniális gól a németek ellen), a franciák elleni tizenegyespárbajban pedig ő sem hibázott.
kapitány-faktor: 10
Az olaszok a világbajnoki győzelmüket elsősorban Marcello Lippinek köszönhetik. Az ősz hajú stratéga egyszerűen nem tudott hibázni ezen a világbajnokságon: Iaquinta jobbszélsőként is bevált, Zaccardót okosan pihentette és a Del Piero-ügyet is simán elrendezte. Az olaszok példás csapatszelleme valójában az ő szelleme volt: első nyilatkozataiban a keveset játszatott focistáknak köszönte meg legelőször a közös munkát. Megkoronázta eddig sem sikertelen karrierjét. Foghatja a szivarját és mehet horgászni.
szórakoztatás-faktor: 7
Nemcsak betonoztak, hanem megpróbáltak futballozni - Ghána, Ukrajna és Németország ellen így győztek. De betonozni sem felejtettek el: erről a csehek és a franciák mesélhetnek.
sportszerűség-faktor: 6,5
Az olasz focisták ellen követték el a legtöbb szabálytalanságot a világbajnokságon, miközben az olaszok meccsenkénti fault-átlaga a legalacsonyabbak közé tartozott. De Rossi könyöklése és Materazzi provokációja miatt levonás jár.
vágybeteljesítés-faktor: 10
Ha egy csapat világbajnok lesz, akkor a vágybeteljesítés-faktorra sem adhatunk mást, mint maximális pontszámot.
doktor-faktor: 9
„Jaj, te izgága francia! Úgyis mi nyerjük meg a Jules Rimet-kupát! Én már fejeltem egy gólt ma este, de te még nem fejeltél!" (Dr. Materazzi - szájról olvasás után)
Összpontszám: 42,5 (vagyis 85 százalék)
(ktn.focitipp.salerno)
*****
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
