2006.10.17., focitipp.hu

Magyarország

Újpest-Vasas 2-0

Ott, ahol ilyen isteni sült kolbászt árulnak, nem csoda, hogy ekkora malaca van a csapatnak. Pedig a pályán szinte csupa csikó kergeti a labdát. A hűsbe fordult októberi hétfő estén választhattuk volna az angol stb. összefoglalókat, lábunkat lavór forró vízbe mártva, de mi kimentünk inkább egy magyar bajnokira, mert hardcore fanok vagyunk. Újpest-Vasas, mert megérdemlem.

A kötelező

Kaparjuk elő gyorsan a farzsebünkből a nyeles fésű mellől a magyar sportújságírás kötelezőjét: „régen bezzeg fazekasgöröcsbenedunaikettőzámbó meg ihászfarkasmészölyváradi hovatovább Magyar-Brazil 3-1, most bezzeg kongó lelátók, nincs utánpótlás, pfúj-pfúj". E nélkül tán még a web is visszaköpné a tudósítást egy .hu domainnévről, ne kockáztassunk. Újpest-Vasas, hajdanán rangadónak hívott labdarúgó mérkőzésen jártunk tudniillik, lássuk hát, mibe futottunk bele.

Gasztropuccs

A kampány alatt sebtében felújított újpesti utcákon hétfő este ismét a Megyeri út felé zötykölődtek a mérsékelten tömött buszok. Nem az ellenkező irányba, ahogy történt az az elmúlt két hónapban, amikor épp hogy Rákospalota felé kellett indulnia annak, aki az Újpest labdarúgócsapatát kívánta megnézni. Ez alól csak a stadion névadója, Szusza Ferenc halálakor kapott felmentést a klub, így a Győrt otthon-otthon verhették 2-0-ra. Messziről jött ember talán még csodálkozhat is a lila-szívűek ragaszkodásán, szociológusok hetekig aludhatnának a Nick Hornby-összessel a párnájuk alatt, hogy rájöjjenek a titokra, de tény, hogy Újpesten nem lehet annyi tinivel feltölteni az ország egyik legjobb ballábasának helyét (Tóth Norbert), nem lehet akkorát égni nyílt színen (Vaduz elleni 0:4), és nem lehet a tavalyi meneteléshez képest annyi kiábrándító eredményt elérni, hogy háromezer alá menjen azok száma, akik akár hétköznap is egy Újpest-meccset találjanak a legmegfelelőbb szórakozásnak. Erre a háromezerre persze akár fanyaloghatnánk is, hogy kevés, mint a színészi játék a Barátok köztben, de ugyanezt mondtuk Máltára is, aztán mi lett a vége. Különben is, Újpesten csinosak a szurkolólányok, ráadásul isteni kolbászt lehet kapni, alig-alig van benne kövér, ha pedig mosolygunk is hozzá (fogatlanok ne próbálják, igaz, azok a kolbászt se), tengernyi mustárt kapunk, és még a kenyér is friss!

A foci meg olyan, amilyen

De mi a helyzet a vendégekkel? Nos, a Vasas padján az a Mészöly Géza ül, akit nyáron épp Újpestről küldtek el az összes kifogástalan minőségű öltönyével együtt a csalódást jelentő második hely után. Semmi manipulatív egymás mellé rendezés, csak idebiggyesztjük: a meccs előtt, túl az őszi szezon derekán az ezüstérmes lilák 1 ponttal előzik meg a tavaly kiesett piros-kékeket. Kiesettet írtunk, mert hogy az angyalföldiekhez amúgy is ezer szállal kötődő Mészöly valójában még az NB II-es Vasashoz szerződött a szezon előtt, akik azonban a Fradi kiebrudalásával örömmel fogadták a szabaddá vált, és számukra felajánlott tagságot az első osztályban. És lám, az első félidőben a Vasas dominál: a fiúk nyomnak, nagyon akarnak, de sehogysnem sikerül - a megoldás ezúttal a hazai védők mögött maradás lenne, így viszont tucatjára is lesre futnak. Később Tisza bemutat egy cselt: a félidő legemlékezetesebb jelenetét. Telik-múlik az idő, épp elméláznánk rajta, hogy hazaérünk-e a Frei-dossziéra, amikor a műsorközlő az „1 perc a hosszabbítás" kiáltással ráz fel minket a félálomból. A nézőkkel ellentétben viszont az edzők elégedettek a látottakkal, vagy túl rövid a pad, mindenestre nem cserélnek a szünetben. Ami azt illeti, az Újpest pályán lévőinek átlagéletkora így sincs 21 év (ha a 30 éves Böjtét kivesszük, csak 19, de akkor meg lyukas a bal oldal). A fiatalok mindenestre bizonyítani akarnak: a 17 éves Nagy Olivér ad be jobbról a nála 21 nappal idősebb Korcsmár Zsolt fejére, Némethnek pedig bravúrra van szüksége a mentéshez.

Malacuk volt

Így vagy úgy, de ezen a magyar meccsekhez mérten is kirívóan sok hibával tarkított (igaz, ugyanilyen relációban mérve nagy elánnal küzdő csapatok részvételével zajló) rangadón csak eljutunk az 59. percig, amikor is Rajczi rúgja fejbe magát mandinerből - Németh-kapust használva annak -, és juttatja ezzel a labdát a léc alá. (Az agresszív kismalac esete sejlik fel, aki miután elesett a biciklivel, leugatja a segítségére sietőket: „Kuss! Én így szállok le!") A gól után így, vagy úgy, de mindenki vigyorog, mint „update" Norbi a puffasztott búzaszelet csomagolásán, csak nekünk fagy a mosoly a kolbászzsírtól fénylő arcunkra az októberi cúgban: elfogyott a forralt bor. Ha lebukunk, végünk, de megpróbáljuk az álcázást, és jobb híján gőzölgő teát szürcsölgetve követeljük borízű hangon Kovács Zoltán pályára küldését. Apropó: a mérkőzés előtt a jól értesültek és a statisztikára izgulók tudni vélték, hogy Kovács Zoltán épp 200. mérkőzésére készülődik lila-fehér színekben, a még jobban értesültek pedig azt is, hogy az újpesti gólvágó babonából nem köszönteti magát meccs előtt. Így tett nemrég a Pécs ellen végül 1:0-ra megnyert találkozón is, amikor 33. születésnapját ünnepelte - de ezt a hangosbemondónak akkor csak a lefújás után, a győzelem tudatában engedte közhírré tétetni. Ezúttal meg ugye nem is jelölte őt a kezdőbe Valére Billen, korai lenne hát az öröm. A kedvenc mindenesetre negyedórával a vége előtt száll be, de neki ennyi is elég, hogy meghálálja a szurkolók szeretetét, és a lefújás előtt kiveszi a részét a flipperre emlékeztető jelenetsorból: a Kőhalmi szabadrúgását követő kipattanót még az argentin Cariati is ráküldi, a Németh megint hárít, és csak a harmadiknak érkező Kovács tudja a labdát a kapuba, és nem a kapusba lőni.

Így, ha azt vesszük, idén a Megyeri úton, bajnoki mérkőzésen eddig száz százalékos a lila-fehér galeri. Ám ez olyan, mintha azt mondanánk: ha teliholdkor, a bal vállunk felett hunyorítva nézünk, akkor valójában Elefántcsontpart nyerte a világbajnokságot.

(hzs.focitipp.hu)


*****