2006.12.10., focitipp.hu

Egy angol, egy olasz és egy spanyol futballdrukker beszélgetése. Alex szerint a spanyol védők a legsportszerűbbek, Tom szerint Anglia az abszolút nyerő, Tony szerint pedig mindenki béna, aki nem olasz. Vicces.

Három elvakult focirajongót kérdezett meg a Four Four Two magazin, mi a véleményük saját hazájuk és beszélgetőpartnereik futballjáról. Spanyolországot Alex Florez, egy 21 éves Barca-drukker, Olaszországot Tony Minoldo 39 éves fitness edző és AC Milan-szimpatizáns, míg Angliát Tom Edwards, a Tottenham-őrült író képviselte.

Mennyire fontos fokmérője egy bajnokság erejének az európai porondon elért siker?
Alex: Fontos, a spanyol klubok pedig hagyományosan sikeresek a Bajnokok Ligájában. Nálunk szerepelnek a legtechnikásabb játékosok, ráadásul az argentin spílerek krémje is nálunk köt ki előbb vagy utóbb - talán azért is, mert mi tudjuk a legjobban hamisítani az útleveleiket.
Tom: Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy az európai sikerek döntik el egy bajnokság megítélését. Csak azért, mert a Porto nyert 2004-ben, a portugál bajnokság még nem lett Európa legjobbja. Ez olyan, mintha a görögök Európa-bajnoki győzelme miatt a görög első osztály hirtelen feljavult volna.
Tony: Visszatérve a Spanyolországba özönlő argentinokhoz, ők azért mennek hozzátok, mert nálunk, a Serie A-ban nem felelnek meg. Roberto Ayala és Claudio Lopez is egy csőd volt Olaszországban, pedig Spanyolországban kitűnően játszottak. Nehezebb érvényesülni nálunk, mert az edzők annyival felkészültebbek. A legjobb példa erre Hector Cúper esete: eljött Milánóba edzősködni és belebukott.

Vagyis Olaszországban vannak a legjobb edzők?
Tom: A legtöbben egyetértenek azzal, hogy a világ legjobb edzője José Mourinho. Sok edzőnek az a csúcs, ha az angol bajnokságban tevékenykedhetnek - pont emiatt ennyira nehéz munkát kapniuk nálunk.
Tony: De még ő is bevallotta, hogy ha majd a Chelsea-től eljön, szeretne a Serie A-ban edzősködni. Vagyis az angliai munkáját csak egy ugródeszkának tekinti az igazi megmérettetés előtt, ami Olaszországban várja. Eddig csak négy külföldi edző tudta megnyerni az olasz bajnokságot - Sven-Göran Eriksson, Helenio Herrera, Nils Liedholm és Vujadin Boskov. Olaszországban nehéz edzőként érvényesülni, ez csak a legjobbaknak sikerül. Az egyik oka ennek az, hogy az edzők rengeteget dolgoznak azon, hogy a legjobbat hozzák ki a játékosokból. Nézzetek bele a La Gazetta Dello Sportba egy meccsnapon, és rengeteg taktikai felállást láthattok: 4-4-2, 3-5-2, 4-1-4-1, 4-2-3-1, 4-3-1-2. Minden csapat más stílusban játszik, abban, ami illik a játékosokhoz és amitől nehezebb az ellenfelek dolga. A legtöbb angol játékos csak a 4-4-2-t ismeri.
Tom: Jó, de Angliában találsz néhány kiváló szakembert. Mourinho annak idején nagyot dobbantott a 4-3-3-mal, és annak ellenére, hogy sokan unalmasnak nevezték azt a focit, elfelejtik, hogy az elmúlt két évben a Chelsea több bajnoki gólt szerzett, mint a Barcelona. Ott van Arséne Wenger, aki a semmiből csinált egy nagyszerű Arsenalt vagy Martin Jol a Tottenhamnél.
Tony: Egyetértek, de egészen a tavalyi döntőig, az Arsenal semmit nem ért el Európában, ami az angol liga gyengeségét mutatja.

Abban legalább egyetértetek, hogy az olasz bajnokság termeli ki a legjobb védőket?
Tony: Ez a kultúránk része. Ha Olaszországban jó játékos vagy, a védelemben játszol. Ráadásul a világ két legjobb kapusa, Buffon és Dida is nálunk játszik.
Alex: Ugyan már, Iker Casillas mindkettőnél jobb! Az utóbbi években mindig ő mentette meg a Madridot a nagy verésektől. Egész meccsen ide-oda repked, hogy mindent védhessen.
Tony: Ez is csak azért van, mert nem elég technikás. Nem tudja rendesen elkapni a labdát. Amikor kapus voltam, mindig azt mondta az edzőm, minél többet vetődsz egy meccsen, annál védtelenebb a kapud.
Tom: Tény, hogy az utóbbi években Petr Cech kapta a legkevesebb gólt. De azt hiszem, Tonynak igaza van: összehasonlítva a kilencvenes évek veretlen Milanját a 2004-es Arsenallal, az a csapat igazán védekező felfogású volt. Mindössze 15 gólt kaptak az 1991-92-as szezonban, míg az Arsenal inkább mindig eggyel több gólt szerzett ellenfeleinél. Ahogy azon a bizonyos Tottenham elleni 5-4-es meccsen. Bár az én csapatom veszített, mégis nagyon élveztem, életem egyik legjobb mérkőzése volt.
Tony: Igen, de José Mourinho azt mondta erre, hogy ez csak egy jéghoki meccs eredménye lehetne. Ha kilenc gól esik egy meccsen, ott valaki nem tette jól a dolgát. Bárki, aki látta a meccset, azt gondolhatta: „Úristen, mennyire gyenge védekezés!". Ha szórakozásra vágyom, elmegyek a moziba, ha a csapatom játszik, azt akarom, hogy bármi áron nyerjenek.
Alex: Ha nem akarsz szórakozni, egyáltalán miért szereted a focit? Spanyolországban olyan szélsők játszanak, mint Joaquin és Vicente, akiket egyszerűen élvezet nézni, feldobják még az ellenfél szurkolóit is. Angliában majd minden csapat 4-5-1-et játszik, ez aztán jó unalmassá teszi a Premiershipet. Olyan csapatok, mint a Fulham, Blackburn, Everton, szörnyen unalmas focit mutatnak be. Hármat nem tudnak egymáshoz passzolni, négy védekező középpályást játszatnak és volt olyan év, amikor az Everton 4. lett a bajnokságban. A Primera Ligából már rég kiestek volna!

Mi a helyzet a negatív dolgokkal? Szimulálás, durvaság, stb., ez mennyire jellemző a ti bajnokságaitokra?
Alex: A legrosszabb a helyzet Angliában. A védők mocskos és agresszív módon játszanak. Az edző meg persze azt nyilatkozza a meccs után, hogy ő csak azt kérte a fiuktól, hogy álljanak vissza védekezni. Ez persze hazugság, a valóságban azt akarta, hogy rúgják le az ellenfelet. Angliában többet csalnak és sokkal erőszakosabbak a játékosok.
Tony: Jézusom, te most viccelsz? Miről beszélsz? Spanyolországban vannak a legaljasabbak, akik hátulról beléd szállnak, amikor nem figyelsz. Angliában egyszerűen bénák a védők. Azt mondanám, a Premiership keményebb, a spanyol liga meg aljasabb.
Tom: Az angol védők sokkal tisztábban játszanak.
Alex: Nem igaz. Spanyolországban a csapatok jobban szeretik az ellenfelet a saját térfelükön levédekezni, míg Angliában a csatárok méterekről vetődnek, hogy megállítsák az ellenfél támadását. Szerintem ez az igazi butaság.

Miért van több külföldi az angol bajnokságban, mint a másik kettőben?
Alex: Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire gyengék az angol játékosok. Külföldre is csak kevesen jutnak el, hiszen nem elég technikásak, nem kaptak jó képzést és még csak egy idegen nyelvet sem tudnak rendesen megtanulni. Nevetséges.
Tony: Az angol játékosok nem tudnak alkalmazkodni a meccs alakulásához - nem képesek kilencven percen keresztül fenntartani a koncentrációjukat.
Tom: Nem hiszem, hogy a sok külföldi olyan rossz hatással lenne a Premiershipre. Ha változatosságra vágysz, ez a legjobb hely - nézd csak meg, mennyi különböző stílusú játékos vált sikeressé nálunk. Alan Shearer, Gianfranco Zola vagy Dennis Bergkamp.
Tony: Ha-ha! Az utóbbi kettő csak azért igazolt oda, mert Olaszországban bénáztak. Zola egy jó játékos, de csak azért vált híressé, mert annyira nem tudnak védekezni az angol csapatok. Egyébként meg, minden ligában megvan, hogy ki tud ott sikeressé válni. A Serie A-ban inkább az erőcsatárok érvényesülnek, mint Adriano vagy Crespo. Meg lehet nézni, hány sztárspíler nem tudott beilleszkedni egy olasz csapatba: ott van Kluivert vagy például Ronaldo. Ha arra gondolok, Ronaldo milyen súlyfelesleggel rúgott több mint 100 gólt a spanyol ligában az utóbbi négy évben... Ezt is csak azért, mert a spanyolok nem tudnak védekezni. Az Internél semmit nem ért el.

Ok, végül egy kérdés: Ha létrejönne egy európai szuperliga, mindhárom bajnokságból hat csapattal, szerintetek melyik nemzet lenne a legsikeresebb?
Alex: Őszintén mondom, hogy a spanyolok. A Barca, Real Madrid, Valencia hármas nyerné meg az összes bajnokságot.
Tom: Nem hiszem - ugyanúgy évről évre más csapat nyerné meg, ahogy a BL-ben is láthatjuk. Minden klub időről-időre átesik egy krízisen, ahogy minden bajnokság élcsapatai is. Az utóbbi 14 évben még nem láttam olyat, hogy egy nemzet dominált volna Európában.
Tony: Szerintem meg mindekettőtök túl sok sört ivott...

[A Four Four Two nyomán]

(fs.focitipp.hu)

A jó, a jobb és a még jobb (1. rész) >>>


*****