2006.12.11., focitipp.hu

Manchester, London, Róma

Futball-láz három európai nagyvárosban. A City védőnek álcázott bohócai ajándékokat osztogattak a Unitednek, a Chelsea két kapufát is lőtt a rendes játékidő letelte után, a Lazio pedig történelmi győzelmet aratott a Roma felett.

Chaplin-hasonmások az Old Traffordon

Szombat délután Manchesterben rendezték a hétvége első városi derbijét. A City azzal a céllal buszozott át az Old Traffordra, hogy 32 év után végre ismét győzzön a rivális szentélyében: legutoljára ez a bravúr 1974. április 27-én sikerült a világoskékeknek. Stuart Pearce csapata idén is a középmezőnyben foglal helyet, és a kilencven perc tökéletesen megmutatta, miért illúzió a nemzetközi kupás hely kivívása évtizedek óta a City számára: a United anélkül rúgott három gólt a vendégek kapujába, hogy különösebben megerőltette volna magát.

Erőlködésre nem is volt szükség, ugyanis a Manchester City védői burleszkfilmbe illő jeleneteket produkáltak az első félidőben Weavert, a másodikban Isakssont hozva kiszolgáltatott helyzetbe: a második gólnál például az összes védőjátékos hibázott. Hatem Trabelsi legalább annyit enyhített a vétkein, hogy a hajrá előtt teljesen váratlanul szépített egy parádés lövéssel. De hiába, mert negyedórával később Dunn-nak támadtak koordinációs zavarai az ötösön, Ronaldo pedig büntetett. A City azonban csatárfronton sem túl acélos. Joey Barton négy gólja mellett az eddig minden meccsen pályára lépő görög Szamarasz mindössze két gólt számlál, és ugyanennyire lehet „büszke" Bernardo Corradi, a Blackburntől érkezett Paul Dickov pedig még egyszer sem talált be az ellenfelek kapujába. Az olaszt ráadásul a ManU ellen már másodszor állították ki a szezonban. A United győzelmével tovább növelte előnyét városi riválisával szemben: 157 mérkőzés, 58 United-győzelem, 39 City-győzelem, 49 döntetlen.

Két Chelsea-kapufa a rendes játékidő után

„Csak pihenünk. Leülünk a tévé elé és drukkolunk az Ágyúsoknak." Ezt Alex Ferguson nyilatkozta, miután csapata 3:1-re győzött szombaton a City ellen. Vasárnap délután ugyanis a londoni derbinek a Manchester számára is komoly tétje volt. Ha a Chelsea-Arsenal meccsen a vendégek győztek volna, akkor a United kilenc pont előnyt ünnepelhetett volna a Kékekkel szemben (igaz, a Vörös Ördögök egy mérkőzéssel előrébb tartanak).

A meccs az angol rangadók koreográfiáját követte: a csapatok szép lassan lendültek bele a játékba, és a második félidőben már kiváló mérkőzést láthattunk. A hajrában pedig egészen rendkívüli jelenetek követték egymást. A 79. percben Hleb és Flamini passzolgatott a Chelsea védői között, majd a francia gyengécske lövését a homokzsákként eldőlő Hilário csak a hálóba tudta paskolni. A ráadással együtt már csak tizenöt perc volt hátra, de aki azt hitte, vége a meccsnek (és José Mourinho immár 46 Premiership-mérkőzés óta tartó hazai veretlenségének), az tévedett. A Chelsea könyörtelen hajrába kezdett, és akár öt gólt is szerezhetett volna (az Arsenal egyet: a fehérorosz Hleb gurítás helyett bombagólt szeretett volna lőni, vesztére.), de csak Essien bombája talált utat magának Lehmann kapujába. A 93. percben a ghánai, a 94. percben pedig Frank Lampard lőtt kapufát: a Chelsea óriásit focizott az utolsó negyedórában. Üröm az örömben, hogy a Kékek játékosai ismét arrogánsan viselkedtek, Drogba, az „áruló" Cole és Lehmann gesztusai felfuvalkodott hetedikesekre emlékeztettek.

Lazio-rekordgyőzelem

Rómában a Farkasok számára is az éllovas üldözése volt az elsődleges feladat: az Inter a második félidőben összeroppantotta a szívós Empolit, így hét ponttal elhúzott a fővárosiaktól. A Lazio elleni derbinél persze könnyebb megmérettetést is el tudtak volna képzelni Spallettiék. Az első félidőben a Roma próbált futballozni, mégis a Lazio talált egy gólt: az égszínkék szurkolóknak eddig inkább csalódást okozó új nyári szerzemény, az argentin Christian Ledesma harminc méterről zúdította a labdát a brazil Doni kapujába. A szünet után a „vendégek" nagy elánnal kezdtek, de Philippe Mexes kapitális bakija után eldőlt a mérkőzés. A francia belső védő elbotlott a labdában, így a macedón Goran Pandevet Doni csak buktatni tudta a tizenhatoson belül. Érdekes, hogy a derbit egyszer már vaklárma (a szurkolók beözönlöttek a pályára, mert elterjedt a hír, hogy a meccs előtt egy szurkoló meghalt) miatt idő előtt lefújó Rosetti játékvezető ezúttal sem állt a helyzet magaslatán. A tizenegyest csak az asszisztensen való konzultációja után ítélte meg, és Doninak, átírva a futball szabályait, előbb piros, majd sárga lapot mutatott fel. A Roma mindent megpróbált, de ezen a meccsen semmi sem akart összejönni a sérülten is kiválóan (és időnként a régi énjére emlékeztető bosszúszomjjal) futballozó Tottinak és csapatának.

A Lazio végül 3:0-ra nyert - háromgólos különbséggel az égszínkékeknek a két csapat eddigi 147 mérkőzésén a vasárnapi esti győzelem előtt csak egyszer (1998. január 6-án) sikerült győzniük egy Olasz Kupa-mérkőzésen. Az összesített mérleget tekintve azonban a legjobb esetben is legalább nyolc évig kéne megnyerniük minden bajnoki derbit ahhoz, hogy összesítésben pozitív legyen a mérlegük a Farkasokkal szemben. A csapatok jelenleg 147 mérkőzésnél járnak 53 Roma- és 39 Lazio-győzelemmel, 55 döntetlen mellett. A Lazio ezzel már UEFA-kupa indulást érő helyen áll, de a végcél nyilvánvalóan a negyedik hely (és a velejáró BL-kvalifikáció lehetősége) a csapat számára. A Roma hétpontos hátránya ellenére továbbra is bajnokesélyes, és egy hét múlva az ismét formába lendülő Palermót fogadja az Olimpicóban. Egy újabb vereséggel azonban akár már karácsonykor bajnokot hirdethetünk: az Inter személyében.

(ktn.focitipp.roma)


*****