2016.11.16., 20:50
Miért kellett ezt ilyen kurtán-furcsán csinálni? Király és Juhász elbúcsúzhatott a pályán, Hajnal és Vanczék meg nem. Nem nagyon értem, hogy ők miért nem érdemelték meg ugyanazt a „standing ovation”-t. Nem lehetett volna ezt elegánsabban megoldani. S itt jön belém a kisördög, hogy igazából nem, mert ez nem egy gálamérkőzés volt, hanem egy felkészülési mérkőzés. De azért egy picit mégis rossz a szám íze a mérkőzés után. Videóbejegyzés a Magyarország–Svédország mérkőzés kapcsán.
2016.11.16., 11:35
Nekem például egyszer pár másodpercig a kezemben volt Szijjártónak, a nemrég menesztett felcsúti edzőnek a zoknija, de aztán azt is kitépték a kezemből. Az egyik vesztes kupadöntő után (ilyen is volt) a játékoskijárónál odakiabáltunk a lebattyogó honvédosoknak, hogy adják ide a mezt, de Kovács Kálmán visszaszólt, hogy „Nem lehet, gyerekek”. (A Honvéd-relikviák utáni vadászatról hosszabban: kattintás után.)
2016.11.16., 09:00
Amikor Vida Máté egy gyors támadás csíráját öntözgetve előbb levette a labdát, majd megkereste a jobbik lábát, hogy indítson, hirtelen azt vette észre, hogy a labda már nincs sehol, mert egy gyorsabb reakcióidejű svéd középpályás már rég leszedte a lábáról. Mit jelez mindez? Tovább után kiderül!
2016.11.14., 09:10
Nem lett dráma, inkább gála, nem is a 4:0, hanem a türelem, és főleg Gera. Nagy Ádámot akartam látni, hát láthattam is, vasárnap este a Bologna és a magyar válogatott reménysége mesterkurzuson járt a 37 éves ikonnál.
2016.11.13., 21:55
Gera ismét bizonyította, hogy géniusz: nem is elsősorban a góljával vagy a gólpasszával, hanem a minden mozdulatán átsütő játékintelligenciájával. Ahogy lövés helyett egy lapos passzal játékba hozta Gyurcsót, az önmagában értelmet adott annak, hogy a mai estén bekapcsoltuk a tévét. További négy pont tovább után!
2016.11.13., 18:30
A magyar válogatott kezdőcsapatában egyedül Kleinheisler Lászlót fenyegette az a veszély, hogy ha kap egy sárga lapot, akkor nem játszhat a létfontosságú portugálok elleni meccsen. (Folytatás a tovább gombbal)
2016.11.13., 16:30
Vagy tíz évig őrizgettem a kivágásaim közt egy cikket Andorra futballtörténetének egyik első válogatott meccséről, a Brazília elleni dicsőséges 0-3-ról. 1998-at írtunk, a menőbb csapatok a francia vébére készültek, a kevésbé menők, mint mi, pedig a sebeiket nyalogatták. Az andorrai kapuban az a Koldo állt, aki most a válogatott kapitánya, a középpályán pedig ott futkározott Ildefons Lima, akit most, 18 évvel később csak sárga lapjai akadályoznak meg abban, hogy játsszon ellenünk. De ki nyer ma?
2016.11.11., 20:45
Tudom, hogy egyik-másik válogatott játékosnak igazából nem oszt nem szoroz, hogy hányan, milyen hangosan buzdítják a csapatot. Mégis: amikor elképzelem, hogy esetleg számít, akkor mennem kell szurkolni. Ilyenkor azt gondolom, hogy ha mondom/üvöltöm/tapsolom/fütyülöm, hogy „riaria”, akkor talán nem lépünk vissza az Eb előtti időkbe, hogy megérzik a súlyát a telt háznak a fiúk, és ezért nem elégszenek meg a múlt s a közelmúlt alibi-teljesítményével. Nem csak vasárnap, egyáltalán.
2016.11.09., 19:30
Kezdetnek ott van az apa, nevezett Kaszinós György, ki játékos-zseniből lett egylényegű a magyar futballközeggel, a szakértelem nélküli szakértés nevű mélymagyar sporttal, kinek nemesi címerpajzsán a „bármi is van, nagyot mondok, akkor is, ha a fele sem igaz” felirat díszeleg, melyet olykor-olykor fel is von NB II-es csapatai mérkőzéseinek alkalmával. Ettől azonban még apaként nem kell kudarcot vallania. Ott van ugyanis a fiú. Folytatja-e vajon a bognári utat? Kattintásra kiderül!
2016.11.07., 13:40
Nem volt rossz meccs ez a Sevilla–Barcelona. A bíró hozta a spanyol játékvezetők formáját. Nagyon vicces, amikor egy ilyen nóném sípmester be akarja bizonyítani, hogy jelentősebb figurája a labdarúgásnak, mint mondjuk Messi. (Folytatása következik)
Magyarország Anglia Németország Olaszország Spanyolország Bajnokok Ligája Európa-liga Európa-bajnokság Világbajnokság Szalai Ádám