Kiss Tibor Noé
INTER-UNALOM
A Juventus–Inter rangadón ismét megbizonyosodtunk arról, hogy a világ talán legjobb kapusa Samir Handanovic. Miközben az angol Ligakupa döntője kapcsán Mignolet soros bakiján dühöngenek a Pool-drukkerek (gólt kapni Csikar-szögből), addig a szlovén az első félidőben kivédte Hernanes bombalövését. Zúgó kapufa, ezt láttuk elsőre. Aztán a sokadik lassításból kiderült, hogy Handanovic volt az, ujjheggyel, megint. Minden meccsen van legalább egy ilyen bravúrja, lassan nincsenek rá szavak.
S akkor mit mondjunk Mancinire? Egy ilyen rangadóra képes kiállni a Medel-Felipe Melo-Kondogbia középpályássorral, miközben olyan kreatív futballistái vannak, a padon, mint Éder, Jovetic, Ljajic vagy éppen Perisic. De nem, neki Medel kell, ez a modortalan, hegyvidéki Gattuso-kópia. Medel egyébként még így is szimpatikus, ezerszer szimpatikusabb, mint Felipe Melo, a futballista, aki fölött tíz éve eljárt az idő. Ha őrző-védő céget alapítanánk vagy népszavazást szeretnénk kezdeményezni, akkor pont rá lenne szükségünk. De könyörgünk, ez az Internazionale középpályája, itt olyanok fociztak korábban, mint Oriali, Matthaus, Cambiasso, Zanetti. Kondogbia, őt legalább csíptük Monacóban, de az Interben olyan, mint egy magnókazetta a nyolcvanas évekből: hiányzik belőle a magas és a mély. Basszus! Félő, hogy Mancini keze van a dologban, ez az Inter egész jó kerettel egészen középszerű.
