Ahogy Özil emelgette, tologatta, vezetgette a labdát a bolgár védők között, az volt az érzésem, mintha a kedvenc foglalatosságát végezné, azaz újabb és újabb gólpasszokat ad magának. A kapuba már olyan hányaveti mozdulattal gurított, hogy abból látszott, ez a része, a góllövés valójában nem is érdekli annyira. (Picit több: katt.)