2006.09.15., focitipp.hu

Ötrészes sorozatunkban ezúttal nem a futballpályán történtekre fókuszálunk, hanem áttekintjük az olasz futball hátterét. A második részben az olasz foci jelenlegi krőzusait, az Intert, a Milant és a Romát elemezzük.

Hol van már az Aranykor? (1. rész) >>>
Ahol „kolbászból van a kerítés" (2. rész) >>>
Jön az újhullám!? (3. rész) >>>
A „kukázók": a Serie A szegényháza (4. rész) >>>
Beszéljenek a számok (5. rész) >>>

Az Intert megint Moratti mentette meg

A rövid történeti visszatekintés után térjünk vissza a jelenbe, azaz tekintsük át részletesen a Serie A idei nyári átigazolásait és azok hátterét. A legnagyobb vásárló ezúttal is a Internazionale csapata volt. Azaz, az idők változnak, egy dolog azonban biztos: az Inter csak vesz és vesz és vesz... A milánói kék-feketék az általuk elköltött 46,8 millió euróval joggal pályázhatnak az idei nyár olasz futballkrőzusának címére.

Pedig náluk sem ez volt várható. Tavaly ősszel ugyanis napvilágot látott egy hír, amely a nerazzurrik 2004/2005-ös bajnoki évadának pénzügyi zárasakor készített mérlegére vonatkozott. Ez a jelentés az Inter történetének legnagyobb pénzügyi hiányát és adósságát mutatta ki: 118,7 millió euró volt az Inter költségvetési egyenlege - mínuszban. Többen meg is kongatták a vészharangot, mondván már az Inter is a szakadék szélére került. A kék-feketék híveinek azonban nem kellett sokáig aggódniuk, mert ismét jött Massimo Moratti. Az Internazionale fő patrónusa, a SARAS nevű olajiparban (elsősorban a kőolaj-finomításban) érdekelt cég feje és tulajdonosa, aki egy tőkeinjekcióival szokás szerint elrángatta a klubot a szakadék széléről.

A Palazzo Durini-ből kiszivárgó hírek azonban megszorításokról, várható fizetés- és kiadáscsökkenésekről szóltak. Mindezt alá is támasztotta a milánóiak januári calciomercato-s tevékenysége is, hiszen tőlük merőben szokatlan módon egy fillért sem költöttek (mindössze Cesar érkezett a Lazio-tól fiatal primavera-játékosokért cserébe). Ehhez képest az Inter idén nyáron váratlanul rég nem látott összegeket fizetett ki új játékosokért.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy Moratti ily hamar feladta a spórolás elvét? Talán az, hogy a calciopoli egyik „vívmányaként" akciós „ zebra-outlet center" nyílt Torinóban, és ezt a kedvezményes kiárusítást még dottore Moratti sem hagyhatta ki? Hiszen a fentebb említett 46,8 millió euró jelentős része (34,3 millió) a torinói klub bankszámláira vándorolt Ibrahimovic (24,8 millió) és Vieira (9,5 millió) ellenértékeként. Vagy netán az utóbbi évben látványos gyarapodásnak indult Moratti-vagyon késztette arra gazdáját, hogy szórja a pénzt? A tekintélyes olasz tőzsdei és üzleti hetilap, a Milano Finanza szerint a Moratti-testvérpár tőzsdei vagyona jelentős növekedésnek indult az elmúlt egy évben. A hetilap listáján, amely a milánói tőzsdén szereplő magánszemélyek és családok tulajdonának alakulását és értékét mutatja ki, Morattiék a 8. helyre ugrottak fel a maguk 3 milliárd eurós vagyonával.

Ezek egyelőre megválaszolatlan kérdések. Mint ahogy az is, hogy ez a nagy bevásárlás elég lesz-e az Internek ahhoz, hogy idén megvédje a zöld asztal mellett megszerzett Scudettót. A növekvő olajárakat látva azonban az Inter híveinek nem kell attól tartaniuk, hogy Moratti pénzeszsákja rövid időn belül kiürül.

Milan: miért nem költenek?

Ha már a rejtélyeknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a szomszédos Milan mercato-s tevékenysége mellett, mert az több, mint rejtély. Adott a világ 3. legnagyobb bevételeivel (234 millió euró, forrás: Deloitte & Touche Football Money League 2006) rendelkező klub, amely ráadásként eladta legnagyobb sztárját (Sevcsenko) ötvenmillió euróért, és amely ehhez képest néhány, a saját szintjén „maszatolásnak" tűnő tranzakción (Bonera 2,5 millió, Gourcoff 4 millió, Favalli ingyen) kívül végigaludta a mercato-t. A Milan gyakorlatilag csak az átigazolási szezon utolsó napjaira aktiválta magát, és tett egy kósza kísérletet Ronaldo megszerzésére, amelyre a két óriás (Real, Milan) Kaka ügyében igencsak elfajult vitája után vajmi kevés esélye volt. Ezután Ricardo Oliveira megszerzése, nagyon úgy tűnik „ha nincs ló, jó a szamár is" alapon történt, szinte az utolsó percekben.

Sokféleképpen magyarázzák a Milan „hallgatásának" okát (a legnépszerűbb elmélet: a calciocaos sokáig bizonytalan helyzetben tartotta a klubot, majd a BL-szereplés körüli bizonytalanság fékezte be a Milant a piacon) de ezek inkább álmagyarázatoknak tűnnek. A mai napig nem tudjuk azonban, hogy miért kellett a Milannak közel 30 milliós pozitív szaldóval zárnia az átigazolási időszakot. Van egy abszurd és egyelőre a sci-fi kategóriájába tartozó feltételezés, miszerint a Milan egyszerűen csak azért spórol, hogy később megszerezhesse Ronaldinhót. Egy év múlva kiderül, hogy mindez csak fantazmagória volt-e.

Roma: ügyelnek az egyensúlyra

Róma bordó-sárga felén senki sem találgatott az átigazolási többletbevételek kapcsán - ilyen ugyanis nem volt, igaz, mínusz sem. A rómaiak átigazolási politikáját elnézve látszik, hogy Sensiék kínosan ügyeltek az egyensúlyra: 11,8 millió euró kiadás mellett 11,6 milliós bevételt realizáltak a játékosmozgásból. A csapat fanatikusai azonban nyilván többet vártak a piacra jó másfél év „kényszerszünet" (a tavaly nyáron számukra csak „pillanatokig" nyitva tartó játékospiac januárban már teljesen bezárult előttük az UEFA-val a Mexes-ügy kapcsán folytatott purparléjuk miatt) után visszatérő farkasoktól. Az is nagy kérdés, hogy vajon jó üzlet volt-e Pizarro comproprieta-jáért (50%-os tulajdonjog) cserébe 6,5 milliót fizetni az Internek, vagy Vucsinics egy éves kölcsönvételéért (plusz opciós jog a játékos megvásárlására további 7,5 millió euróért) kifizetni 3,25 millió eurót. Ezek is olyan kérdések, amelyekre csak a jövőben kapunk válaszokat.

(folytatása következik)
(szg.focitipp.hu)

*****