2006.09.16., focitipp.hu

Ötrészes sorozatunkban ezúttal nem a futballpályán történtekre fókuszálunk, hanem áttekintjük az olasz futball hátterét. Ezúttal a feltörekvő csapatok (Fiorentina, Palermo, Torino, Lazio) játékospolitikáját tekintjük át.

Hol van már az Aranykor? (1. rész) >>>
Ahol „kolbászból van a kerítés" (2. rész) >>>
Jön az újhullám!? (3. rész) >>>
A „kukázók": a Serie A szegényháza (4. rész) >>>
Beszéljenek a számok (5. rész) >>>

A két Della Valle a Fiorentina Morattija

Érdemes szót ejteni azokról a gárdákról, amelyek új színt és lendületet vihetnek a Serie A világába. Elsőként a Fiorentináról, amely jó tíz éve még a „sette sorelle" oszlopos tagja volt, egészen 2001-ig, amikor Cecchi Gori bukása soha nem látott mélységekbe taszította a klubot. A lilák felemelkedése már a Della Valle testvérpár nevéhez kötődik: ők sem fukarkodnak, ha a fociról van szó. A Fiorentina így az utóbbi két év átigazolási időszakaiban a calciomercato egyik legaktívabb és legtöbbet költő szereplője lett. Ezen a nyáron sem sajnálták a pénzt: a vásárlások és eladások egyenlegét nézve a Violák költötték a legtöbbet, közel 30 milliós kiadásaik mellett mindössze alig 5 milliós bevételre szert téve.

Miközben a firenzeiek a calciopoli-perek egyik legsúlyosabban elmarasztalt klubjaként nemcsak a pályán kiharcolt és nagy pénzeket hozó BL indulás esélyét vesztették el idén, hanem 19 pontos büntetésük prognosztizálja, hogy - bármilyen erős csapatuk is van - jövőre sincs esélyük a BL-szereplésre. Ezek után aztán számos játékos leigazolása mellett még arra is képesek voltak, hogy megtartsák legnagyobb értéküket, az Aranycipős Luca Tonit. Pedig a jövőre harmincadik évét betöltő centerért most kaphatták volna a legtöbb pénzt: ha Toni idén negyven gólt szerez a bajnokságban, életkora miatt az értéke akkor is csökkenni fog.

Zamparini a Palermo Gil y Gilje

Az újhullám másik zászlóshajója a Palermo lehet. A szicíliaiak a nyáron 38 millió eurót elköltve közvetlenül a legtöbbet költő Inter mögött a virtuális dobogó második fokán végeztek. Mindezt elsősorban karizmatikus elnöküknek Maurizio Zamparininek köszönhetik, akinek habitusát leginkább az Atletico Madrid néhai, legendás (és hírhedt) elnökéhez, Jesús Gil y Gil-éhez lehetne hasonlítani. Egy biztos, Zamparini önti a pénzt a Palermóba: négy éve tartó regnálása alatt közel 150 millió eurót fektetett már be Szicília büszkeségébe. A Palermo egyébként a Fiorentina hagyományait követve nem már befutott, sztárnak számító klasszisokra költi pénzének jó részét, hanem azt a jövőbe fekteti fiatal játékosok leigazolásával.

Torinóban Cairo a befektető

Ehhez a csoporthoz zárkózhat fel a nagy múlttal rendelkező és nagy terveket szövögető Torino is, amely már idén nyáron is felhívta magára a figyelmet néhány dobásával (Abbiati, Barone, Fiore). A csapat új tulajdonosa egy tehetős médiavállalkozó (Urbano Cairo), aki a nyár folyamán kiadott 11,2 millióval támasztotta alá azt a tervét, hogy az újonc bikáknak a mezőny első felében illene végezniük az idei szezonban.

Lotito konszolidált, de utálják

Átmeneti helyzetben van a Lazio, amelyet tíz évvel ezelőtt, a Cragnotti-időszakban még a világ leggazdagabb klubjai között tartottak számon. A Fiorentinához hasonlóan a rómaiak is a legendás „hét nővér" egyike voltak, és ők is csaknem a lilák sorsára jutottak. A zuhanást ugyan megúszták, de teljesen „legatyásodtak" az elmúlt évekre, így az új elnök (Lotito) csak ezen a nyáron engedhette meg magának, hogy szép summáért igazoljon.

A Lazio által elköltött 18,8 millió euró nagy része a laikus számára szinte láthatatlan, hiszen ennek az összegnek több mint a felét a tavaly sikeresen (6. hely) szerepelt csapat megtartására költötték: az elsősorban az Udinese-től kivásárolt comproprietá-kra (Belleri, Cribari, Pandev és Mauri) közel 10 millió eurót költöttek. Ledesma (5,3 millió euró) és Makinwa (3,3 millió euró a tulajdonjog 50%-áért) leigazolása mindenesetre szép húzás a Lazo jelenlegi helyzetében.

Kérdés azonban, hogy a Lotitót a megjelenése óta támadó Lazio-ultráknak mennyire nyeri el a tetszését ez a fajta átigazolási politika, gondolván elsősorban a Di Canio-Makinwa „cserére". A Lazio hívei tarthatnak attól, hogy a legnagyobb csatákat „családon" belül kell majd megvívnia az elnöknek.

(folytatása következik)
(szg.focitipp.hu)

*****