Rövid történetek a (futball)kulturális identitásról
Több helyen olvasom, hogy a szlovák válogatott a "mi válogatottunk" is. Értsd: a szlovákiai magyaroké.
Kezdem azzal: a szlovák válogatott nem az én válogatottam. Nem, nem vagyok ellendrukker, sem hőzöngő nacionalista (se hőzöngő, se nacionalista), nem szoktam újságok hasábjain revolverezgetni, a szlovák futball vesztét pedig végképp nem kívánom, úgyhogy semmi ilyesmivel ne vádoljanak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szlovák válogatott közömbös számomra, s ha vb-részvételének örülök is, akkor csak ugyanannyira (vagy alig jobban), mint például Paraguay sikerének.
Több helyen olvasom, hogy a szlovák válogatott a "mi válogatottunk" is. Értsd: a szlovákiai magyaroké. Csakhogy az itt élő magyarok egy részének meglehetősen nehéz azonosulnia a szlovák nemzeti tizeneggyel. Hogy miért? Az ellenállás okai részben politikai-történelmi traumákra vezethetők vissza, részben pedig arra, hogy sokunk (futball)kulturális identitását meghatározta az, hogy olyan családban nőttünk föl, ahol a focit a magyar foci jelentette. (Apám sohasem Václav Jezekről, hanem Illovszky Rudolfról mesélt nekem, meg a cigány Farkas Jancsiról, aki azt a bődületesen nagy gólt rúgta a magyar-brazilon az 1966-os vébén.)
Így aztán a chorzówi mérkőzés után sem éreztem azt, hogy ez a csapat az enyém ("a miénk"), sikere pedig az én sikerem is ("a mi sikerünk"). Nem örülök Saláta Kornél nagyszerű játékának? Dehogynem. Csak éppen a szlovák válogatott nem mozdít meg bennem semmit, meccsnapokon nincs az a bizsergés a gyomorszáj környékén és így tovább. S nem hiszem, hogy ez tudathasadásos állapot lenne. Sokkal inkább érdekel, hogy mit érzett mondjuk Pinte Attila, amikor az 1999-es szlovák-magyar meccs előtt meglátta a többméteres, "Ungarn, nein danke!" feliratú transzparenst.
Miért érdekes ez? Mondok egy példát. Amikor 2005 szeptemberében Isztambulban Törökország 2-1-re verte Németországot, a török válogatott két gólját Nuri Sahin és Halil Altintop szerezte. Mindketten Németországban születtek, ott nőttek fel, ott is futballoznak (Sahin a Dortmundban, Halil Altintop a Schalkéban). Mégis, amikor arról volt szó, hogy melyik válogatottat választják, a németet vagy a törököt, habozás nélkül a török mellett döntöttek. "Töröknek érzem magam, és gyerekkorom óta arról ábrándoztam, hogy egyszer török válogatott leszek" - nyilatkozta erről Sahin.
De említhetnő Oleguer Presas esete is. A katalán hátvéd 2006-ban spanyol bajnok és BL-győztes lett a Barcelonával, s mivel abban az időben a legjobbak közé tartozott a jobbhátvéd posztján, meghívták őt a világbajnokságra készülő spanyol válogatott edzőtáborába. Oleguer azonban nemet mondott. Katalánként nem akarta Spanyolországot képviselni.
Hogy kinek szurkol a franciaországi kisebbség, az tavaly ősszel a Franciaország-Tunézia mérkőzésen kiderült. Az egykori francia gyarmatokról származó, s Párizs külvárosaiban szocializálódó fiatalok (azok, akik Franciaországban nem számítanak franciának, Afrikában pedig nem számítanak afrikainak) megtöltötték a 75 ezres Stade de France-t, hogy tüntetőleg kifütyüljék a francia himnuszt. De hasonlóképpen megosztott a lakosság például a bosznia-hercegovinai Mosztarban is, ahol a tavalyi Eb-negyeddöntő alatt a város muzulmán része a török, másik fele pedig a horvát válogatott sikeréért szorított.
Persze, az életben nem ez a legfontosabb kérdés. Hiszen elsősorban emberek vagyunk, s csak másodsorban magyarok, csehek, szlovákok. S valljuk be, meglehetősen bornírt dolog azon vitatkozni, hogy ki kinek drukkol. Mindenki annak, akinek akar.
Én speciel a magyar válogatottnak.
Gazdag József
(A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.)
*****
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
