Egy elpocsékolt évről
, ktn
Eltelt egy év, és ismét a bukaresti román-magyar meccset várjuk.
Egy évvel ezelőtt nagy reményekkel vártuk a Románia elleni vb-selejtezőt. Akkor Egervári Sándor válogatottjának egy döntetlen is elég lett volna ahhoz Bukarestben, hogy megtartsa lépéselőnyét a riválissal szemben. Bizakodva vártuk az őszt, majd jött Guzmics, jött Devecseri, jött a teljes összeomlás. Megaláztak minket a románok, Amszterdamban pedig a válogatott elszenvedte minden idők egyik legnagyobb különbségű vereségét.
A közvélemény érzékenyen reagált a kudarcokra. Ez így nem mehet tovább - ebben a magyar foci néhány őskövületén kívül mindenki egyetértett. Arról is közmegegyezés kezdett kialakulni, hogy a klubcsapatok és a válogatott sorozatos kudarcai a szakmai munka alacsony színvonalából következnek. Legutóbb például Szentes Lázár "coming out"-olt futballfilozófusként: a Diósgyőrben (is) megbukott tréner szerint "létre kell hozni a magyar labdarúgás hagyományain alapuló, a magyar nemzet genetikájára, szellemi és kulturális jellemzőire épülő nemzeti labdarúgó-filozófiát és az ebből következő jellegzetes magyar játékstílust, amelynek elméletét és gyakorlatát az egész országban, minden képzési és versenyzési szinten el kell terjeszteni". A magyar nemzet genetikája - előre a XIX. századba!
Eltelt egy év, és ismét a bukaresti román-magyar meccset várjuk. A helyzet azóta tovább romlott, az MLSZ ugyanis képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, és rossz döntések sorát hozta meg. A magyar labdarúgás történetének egyik legsötétebb időszaka volt az a 274 nap, amikor Pintér Attila töltötte be a szövetségi kapitányi posztot. A magyar válogatott összesen öt mérkőzést játszott az irányítása alatt, de egyetlen szép vagy felemelő pillanatra sem emlékszünk vissza ezekről a meccsekről. Pintér szakmai felkészültségéről sokat elárul a két kulcsszó: "összetartás" és "tolódás". Már akkor meneszteni kellett volna, amikor a fia serdülő-mérkőzésén szemtanúk sokasága előtt balhézott - az MLSZ vezetői azonban csak kommunikációs tréningre küldték. A kispadról végül azután kellett felállnia, hogy a csapata az Eb selejtezősorozat első mérkőzését arcpirítóan gyenge játékkal elbukta a sehol sem jegyzett északír válogatottal szemben.
A koncepciótlanságot mutatja, hogy a válogatott őszi három mérkőzésén az a Dárdai Pál dirigálja majd a magyar válogatottat, akinek nincs megfelelő edzői végzettsége. Persze, Dárdai nem zöldfülű, ő irányította a Hertha utánpótláscsapatait, és a közvetlen vezetése alá tartozó U16-os együttessel német bajnoki címet szerzett. Dárdai futballistaként az utolsó komoly magyar játékosok egyike volt - ugyanakkor igazat kell adnunk Bognár Györgynek is, aki szerint Dárdai kinevezésével "az MLSZ szembeköpte a magyar edzőtársadalmat". No, nem azért, mintha annyira oda lennénk a "magyar edzőtársadalomért", de az mégiscsak furcsa, hogy NBI-es klubok kispadját csak a megfelelő licenszek felmutatásával foglalhatja el valaki - a magyar válogatott élére viszont a szövetség vezetői simán kineveznek egy (egyébként sokra hivatott, tehetséges, de mégiscsak kezdő) utánpótlásedzőt.
A szégyenteljes amszterdami 1-8 után Csányi Sándor, az MLSZ elnöke jól képzett, topligás tapasztalatokkal rendelkező edzőt ígért a válogatott élére, sokan Bölöni László nevét emlegették, de jött helyette - Pintér Attila. Állítólag azért, mert Bölöni nem volt hajlandó azonnali eredményeket garantálni, hosszabb távú fejlődési folyamatban gondolkodott. Lassan azonban a magyar futballvezetőknek fel kellene fogniuk, hogy az eredményekre várni kell. A Pintér-kísérlettel nyolc hónapot elvesztegettünk, Dárdai ideiglenes kinevezésével pedig további hónapokat veszíthetünk.
Egy évet már biztosan elpocsékoltunk. Nem lett volna jobb eleve Bölönire (vagy egy hozzá hasonló karakán, profi szakemberre) bízni a válogatott ügyeit? A kérdés költői: dehogynem.
(ktn)
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
, ktn
Calcio: itt a vége?
Augusztus 11-én elnököt választ az Olasz Labdarúgó-szövetség. A voksolásnak ezúttal tényleg komoly tétje van.
