Calcio: itt a vége?
, ktn
Augusztus 11-én elnököt választ az Olasz Labdarúgó-szövetség. A voksolásnak ezúttal tényleg komoly tétje van.
Ezer sebből vérzik az olasz futball. Az csak a jéghegy csúcsa volt, hogy a válogatott a 2010-es torna után Brazíliában sem tudott továbblépni a világbajnokság csoportköréből. Az utóbbi években az olasz csapatok lényegében eltűntek a nemzetközi kupaporondról is. Az előző négy szezonban egyetlen csapatuk sem jutott be a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában, de az Európa Ligában sem jobb a helyzet, a szuperfavorit Juventus idén képtelen volt beverekedni magát a Torinóban rendezett fináléba. Utánpótlásfronton is egyre siralmasabbak az eredmények. A kilencvenes években Olaszország sorra nyerte az U21-es Európa-bajnokságokat - mostanában örülhetnek, ha egyáltalán kijutnak a tornára. Persze, Olaszország még így is bejutott a 2012-es Európa-bajnokság döntőjébe, de ez inkább tűnik kifutott eredménynek, mint a szisztematikus munka gyümölcsének.
A Serie A állapota is katasztrofális. Minden évben több olyan mérkőzés akad, amelyet véres szurkolói összecsapások öveznek, s ezeknek az összetűzéseknek nem ritkán halálos áldozatai is vannak. A legutolsó Ciro Esposito, akit egy rendőrségi körökben ismert huligán lőtt mellkason az Olasz Kupa májusi döntője előtt. Nem csoda, hogy a nézőszámok drasztikusan visszaestek: a kétezres évek elejéhez képest a kiscsapatok mérkőzéseire meccsenként átlagosan tízezerrel kevesebb szurkoló látogat ki, de ennél is nagyobb a római és milánói sztárklubok vesztesége: az 1999/2000-es idényhez képest a Lazio és a Roma nagyjából 20-20 ezer, az Inter 18 ezer, a Milan pedig 14 ezer szurkolóját veszítette el mérkőzésenként.
A problémákat még hosszan lehetne sorolni. A sorozatos bundaügyek miatt a szurkolók elveszítették a játékba vetett bizalmukat. A játék iránt, ami egyébként is egyre kevésbé versenyképes, a "látványosságáról" pedig inkább ne is beszéljünk. Évről évre nő a különbség az európai topligák között - az angol, a spanyol és a német bajnokikhoz képest az olasz liga találkozói olykor az NB I színvonalát és tempóját idézik.
A legnagyobb sztároknak már esze ágában sincs Olaszországba igazolni, különben sincs olyan klub, amely képes lenne fizetni értük. Hiába cseng még mindig jól az Inter vagy a Milan márkanév, ezek az egyesületek is tőkehiánnyal küzdenek, s inkább csak kölcsönszerződésekben gondolkodnak, vagy kiöregedőben lévő játékosokat vásárolnak meg a Serie A-nál erősebb ligákból. Idén például Nemanja Vidics (32) és Ashley Cole (33) költözött Angliából Olaszországba.
Egyelőre az olasz csapatok körül nem jelentek meg a multimilliárdos tulajdonosok sem - s bár a családi menedzsment modellje kétségkívül szimpatikusabb, már nem versenyképes a nemzetközi porondon. Jellemző, hogy a legnagyobb fejlődést az amerikai tulajdonosok által három évvel ezelőtt átvett AS Roma produkálta, amely tavaly a kontinens egyik legstílusosabb csapatává fejlődött. És azok az olasz stadionok... Romosak, elhanyagoltak, ráadásul szinte mindenütt az önkormányzat tulajdonában állnak. A stadionkérdés is egy a megoldásra váró problémák közül (és az ilyen jellegű problémákat nem mindenütt oldják meg úgy, hogy az adófizetők pénzéből minden nagyobb városban felhúznak egy modern létesítményt).
A nehézségeken már az új olasz futballvezetésnek kell úrrá lennie, a világbajnoki kiesést követően ugyanis nemcsak Cesare Prandelli szövetségi kapitány, hanem az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke, Giancarlo Abete is lemondott. Az elnöki posztra ketten nyújtották be pályázatukat, és az indulók világosan elkülöníthető világnézetet képviselnek. Egyikük Demetrio Albertini (42), az AC Milan egykori klasszisa, a szövetség jelenlegi alelnöke. Albertini teljes reformot hajtana végre az olasz labdarúgásban. Tervei szerint az élvonalban a jelenlegi 20 helyett ismét 18 csapat szerepelne, de a jelölt a színvonal emelkedését nemcsak ezzel kívánja ösztönözni. Az Albertini által meghirdetett „nemzeti program" része, hogy a Serie A csapatainak egy szezonban legalább tíz saját nevelésű játékost kellene nevezniük a bajnokságba, emellett kiemelt támogatásban részesítené a futballakadémiákat is. Az egykori focista természetesen felvenné a harcot a korrupcióval, a szurkolói erőszakkal és a lelátói rasszizmussal szemben is.
Ellenfele, az Amatőr Ligát 1999 óta irányító Carlo Tavecchio (71) régi vágású figura. Sportvezetői kinevezése előtt politikusként tevékenykedett, és 1970 és 1998 között ötször ítélték összesen 16 hónapos börtönbüntetésre kisebb bűncselekmények (hamisítás, adócsalás, biztosítási csalás, hivatali visszaélés) miatt. A nézetei sem éppen felvilágosultak. Májusban a női labdarúgókra tett sértő kijelentéseket, júliusban pedig egyértelműen rasszista hangot ütött meg. Miközben a szigorú angol munkavállalási modellt mutatta be hallgatóságának, a következő megjegyzést engedte meg magának: "Eljön Olaszországba egy kis Opti Poba (kitalált név - a szerk.), aki az előbb még banánt evett, aztán hirtelen a Lazio kerettagja lett". A kijelentés miatt Tavecchio később elnézést kért, de sokak bizalma megrendült benne. Több klub, így a Fiorentina, a Sampdoria, a Sassuolo, az Empoli, a Brescia, a Cesena és a Cagliari is megvonta korábbi támogatását Tavecchiótól.
"A legutóbbi megszólalásai nagyon messze állnak a mi etikai elveinktől" - foglalta össze sokak véleményét az Empoli elnöke, Fabrizio Corsi. Az olasz futball számos szereplője is visszalépésre szólította fel a sportvezetőt. A tiltakozók skálája széles: a Fiorentina szurkolói klubjától olyan befolyásos személyiségekig terjed, mint Giorgio Chiellini, Daniele de Rossi vagy John Elkann, a FIAT és a Juventus tulajdonosa. Üzenetértékűnek tűnik, hogy a Serie A klubjai közül egyedül a Juventus és a Roma, a két legfelvilágosultabb menedzsmenttel rendelkező óriásklub támogatta a kezdetektől fogva Albertinit, aki számíthat a Damiano Tommasi vezette profi labdarúgók, valamint az edzők és a játékvezetők támogatására. Továbbra is kiáll viszont Tavecchio mellett a Lazio és a Milan vezetősége, Adriano Galliani szerint az amatőrök elnöke egyszerűen csak egy rossz viccet sütött el.
Az augusztus 11-i elnökválasztásnak ezúttal komoly tétje van. Nemcsak az dől el, ki nevezheti ki a válogatott szövetségi kapitányát, hanem az is, hogy az olasz futball milyen képet mutat magáról a világnak, és milyen irányba indul tovább. Ha olaszok lennénk, alighanem Albertinire szavaznánk - s közben messiásként várjuk a magyar Albertinit.
(ktn)
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
