Egy dédnagymama szombat délutánja
A televíziós felvételekből ítélve Margaret Musgrove nem az a tipikus angol futballhulligán.
A Leeds United angol futballklub egy évre eltiltotta a mérkőzések látogatásától Margaret Musgrove-ot, aki idén április 30-án, a Leeds-Burnley (1-0) mérkőzés után a biztonsági szolgálat embereinek éberségét kijátszva bejutott a pályára, és a tizenhatoson belül masírozott, amíg el nem vezették.
Szokványos hír, mondhatnánk. De nem az.
Margaret Musgrove ugyanis 63 éves, tizenhárom unokája és három dédunokája van.
Mit keresett a dédnagymama a pályán? A tömeg sodorta magával? Szurkolói invázió kellős közepébe csöppent? Pillanatnyi tudatzavar, esetleg időskori agyér-elmeszesedés lehetett az oka? Nem. A dédi ünnepelni akart. Kivárta a megfelelő pillanatot, amikor a stewardok nem fi gyeltek eléggé, átmászott a reklámpalánkon, s már bent is volt. "Csak oda akartam szólni a srácoknak, hogy imádom őket" - vallotta be utóbb a Yorkshire Evening Postnak.
A televíziós felvételekből ítélve Margaret Musgrove nem az a tipikus angol futballhulligán. Dédnagymamás mozgása alapján, hogy egyszer csak fenyegetően elindul a vendégszektor felé, s ott esetleg tömegverekedést kezdeményez. Ilyen tervei a jelek szerint nem voltak. Ő csak oda akart szólni a leedsi srácoknak, hogy imádja őket. Ez a vágya azonban nem teljesült, mert a biztonsági szolgálat öltönyös emberei azonnal "tetten érték", s egy erre a célra kialakított speciális cellába zárták. A rendbontással vádolt dédnagymama ebben a cellában rostokolt, egészen addig, amíg a rendőrök el nem jöttek érte, és le nem tartóztatták.
Képzeljük el a családot, Margaret Musgrove családját. A helyszín legyen Leeds külvárosa, vörös téglából épült földszintes sorház, szűk hátsó udvarral. Mit csinál a család apraja-nagyja szombat délután? Sziesztázik. Újságot olvas. Autót szerel. Bütyköl valamit a műhelyben. A bernáthegyi kutyát sétáltatja. Vagy ül a számítógép képernyője előtt (még szombaton is!), álomkóros arccal.
Hát a dédi? A dédi meccsen van. Mint minden hétvégén. A dédi ilyen. Margaret Musgrove több mint 40 éve Leeds-drukker, nem hagyna ki egyetlen mérkőzést sem. Ha esténként maga köré ülteti az unokáit és a dédunokáit, akkor nem Piroskáról és a farkasról mesél nekik, hanem a Leeds Unitedről. Arról, hogy Gordon Hodgson egyszer öt gólt lőtt a Leicester Citynek, vagy hogy az a szélhámos görög bíró hogyan csalta el az 1973-as KEK-döntőt (Leeds-AC Milan 0-1).
A dédi ilyen. Szombat délutánonként nem köt pulóvert az unokáknak, nem horgol a verandán, nem horkol a tévé előtt, nem öntözi meg a gumós begóniákat a kiskertben, és nem süt áfonyás kalácsot a családnak. Ehelyett a dédi, Margaret Musgrove ott áll a leedsi stadion tribünjén, a törzshelyén, a kapu mögötti lelátón (az angol lapok szerint szezonbérlete a B-középbe szól), ott áll, és a legyőzhetetlen Leeds Unitedről énekel, átszellemült arccal, már évtizedek óta.
De most valami nem stimmel: a meccs több mint két órája véget ért, s a dédi még sehol. Csak nem történt valami baja? Á, nem kell aggódni, szólal meg valamelyik családtag, biztosan legurít még egy pint sört a haverokkal. Ez a magyarázat ésszerűnek tűnik, elvégre a győztes meccset meg kell ünnepelni. Hanem eltelik újabb egy-másfél óra, itt az este, s a dédi még mindig sehol. Ilyen sokáig nem szokott kimaradni, meccsnapokon sem, nem kellene telefonálnunk neki? S akkor sms-üzenet érkezik. A dédi küldi: "Rendbontás miatt letartóztattak. Itt ülök az őrszobán. Ne aggódjatok. Hajrá Leeds!"
Az egyéves eltiltással sújtott dédnagymama médiasztár lett Angliában: róla cikkeznek a lapok, őt mutatják a tévében (igaz ugyan, hogy főként a bűnügyi hírekben). Margaret Musgrove ügyét azóta többen is felkarolták, a büntetést túlzónak nevező szurkolói csoportok például aláírásgyűjtésbe kezdtek, azt követelve, hogy a leedsi klubvezetés nyilvánítsa semmissé a Margaret Musgrove-re kirótt szankciókat.
Akármi is lesz az ügy végkifejlete, a leedsi dédnagymama példáján igazolva látjuk régi tételünket: a futballfüggőség nem ismer (kor)határokat.
Gazdag József
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
