2006.10.27., focitipp.hu

Palermói futball, 2. rész

A palermói csapat a két világháború között megjárta az olasz elsőosztályt és az anyagi csődöt is. Mindeközben három magyar származású edző is részese volt a klub sikereinek. A csapat történetének második része.

Képek a palermói futball történetéből >>>

A huszadik század tízes évei egészen az első világháború okozta kényszerszünetig csendesen teltek Palermo labdarúgásában, a csapat csak szicíliai bajnokságok és kupák versenysorozataiban vett részt, és azokat igen nagy százalékkal meg is nyerte.

A Palermo elhagyja Szicíliát

A palermói labdarúgás történetében az 1921-es esztendő az újabb mérföldkő, hiszen az 1921 augusztus 21-én induló Campionato Lega Sud elnevezésű bajnokság keretében hagyta el először a szigetet a csapat, ekkor indult először (regionális jellegű) országos bajnoki küzdelemben. 1928-ban aztán a klub egyesült a Vigor Palermo csapatával és AC Palermo néven folytatta. Egy évvel később indultak Olaszországban az országos Serie bajnokságok, az AC Palermo a Serie C-be kapott besorolást, amelyet rögvest meg is nyert, így 1930 nyarán már a Serie B-ben találta magát a rosanero banda.

Az első B ligás évükben már majdnem feljutottak az első osztályba, de pechjükre akkor még csak az első két helyezett jutott fel, a Palermo bronzérme így nem ért túl sokat. Ám a következő szezonban már nem bíztak semmit a véletlenre, bajnokságot nyernek a B-ben is, és ezzel újabb klubtörténeti mérföldkőhöz érkeztünk: az AC Palermo a Serie A-ba jutott!

Harmincas évek: négy szezon a Serie A-ban

A feljutást követő években a Palermo a középmezőny stabil tagja lett: legjobb eredményét az 1934/35-ös bajnokságban érte el a klub. A szezon végén a 7. helyen zártak, és ezzel az elmúlt évszázad legjobb első osztályú palermói eredményét érték el. A sikernek magyar vonatkozásai is voltak, hiszen ekkor a csapat edzője a Triestina-tól érkező Csapkay Károly (alias Carlo Csapkay) volt. De a lendület már nem tartott ki a következő idényre, ráadásul a magyar sikeredző is a Nápolyhoz távozott: a csapat által megszerzett 23 pont csak a 15. helyet jelentette. Ez akkortájt kieső pozíció volt.

Magyar trénerekkel a középmezőnyben

1932. január 24-én átadták a csapat stadionját, a La Favorita-t, amely abban az időben körülbelül 20 ezer férőhelyes volt. Csapkay ezután visszatért, és a B ligában újra ő vezette csapatot, de csodát már ő sem tudott tenni: a Palermo, ahogy korábban az A, úgy most a B liga középmezőnyébe ragadt be. A következő szezonban a Veneziához távozó Csapkay-t ismét magyar edző, ezúttal Hajós Árpád, a Törekvés korábbi focistája váltotta, aki hajszálra ugyanazt az eredményt (7. hely) hozta, mint Csapkay, így ő is csak egy szezon erejéig volt a csapat trénere. A klubvezetők mégis ragaszkodtak a magyarokhoz, így az 1938/39-es bajnokságot Halmos Armanddal kezdték a rosanerók. Halmos azonban már egy évet sem húzott ki a kispadon: a csapat vártnál rosszabb szereplése miatt szezon közben az olasz Ermenegildo Negri váltotta.

Közbeszólt a második világháború

Az 1939/40-es szezont ugyan a klub még befejezte a 14. helyen, de 1940 nyarán (miközben már Európa jelentős része a II. világháború poklában égett) az olasz futballszövetség anyagi gondjai miatt kizárta a Palermót a bajnokságból, így a klub az 1940/41-es bajnokságban már el sem tudott indulni. A továbbélésért fúzióra kényszerülő csapat ezért egyesült a helyi Juventina Palermo-val, és US Palermo-Juventina néven folytatta tovább, jogot szerezve az 1941/42-es szezonban a C1-es indulásra. A harmadik liga nem okozott különösebb gondot a palermóiaknak: simán nyerték a C1 küzdelmeit, és jutottak újra a B-be. Igen ám, de 1942-re a világháború Olaszországot is elérte, így természetesen bizonytalan ideig sok egyéb mellett a futball is szünetelt Itáliában.

1. rész (Palermo: a világ rózsaszín) >>>
3. rész (Ellentmondásos évtizedek) >>>
4. rész (Beköszöntött az Aranykor) >>>

(szg.focitipp.it)


*****