2006.11.01., focitipp.hu

Palermói futball, 4. rész

2002-ben Maurizio Zamaparini megvásárolta a Palermót, és ezzel eljött az aranykor a szicíliaiak számára. Harminckét év után ismét feljutottak az első osztályba, idén pedig már az aranyéremre is esélyesek.

Képek a palermói futball történetéből >>>

Liftezés B és C között

A kényszerszünet egy évig tartott és az 1987/88-as szezonban már ismét, ezúttal a C2 liga mezőnyében találtuk a palermói összefogás által felélesztett és újjáalapított US Città di Palermo néven futó fociklubot, amely azon nyomban meg is nyerte a bajnokság küzdelmeit, és ezzel feljutott a harmadik ligába. Ezt követően három év C1-es szereplés után a rosanerók feljutottak a B ligába, itt azonban nem tudtak gyökeret verni: újabb „liftező" periódus következett, csakhogy ezúttal már a B és a C osztály között.

Osztályozós évek

A 1997/98 -as szezonban jött egy újabb mélypont, hiszen már C1 ligában sem tudott megragadni a csapat, és egy drámai, Battipagliese ellen elbukott osztályozó után kizuhant a C2 (azaz a negyedik) ligába. A rosaneróknak azonban ekkor szerencséjük volt: az Ischia ugyanis pénzügyi gondok miatt nem tudott elindulni a C1 küzdelmeiben, így helyettük a kiesett Palermo indulhatott újra. Ahhoz képest, hogy csak adminisztratív úton maradtak bent a harmadik vonalban, kis híján rögtön meg is nyerték a bajnokságot az 1998/99-es szezonban: az alapszakasz ezüstérme után a feljutásért vívott play off küzdelemben a Savoia kétszer is 1:0-ra verte a Palermót.

2001: ismét a Serie B-ben

A Palermo végül 2001 nyarán ünnepelhetett feljutást, ezúttal a Serie B-be, és a rózsaszínek rögtön stabil középcsapattá váltak a feljutást követően. Itt érdemes megemlíteni, hogy 2000-től a Roma akkori (és jelenlegi) elnöke, Franco Sensi vásárolta meg a klubot. Sensi azt a Sergio D'Antoni-t nevezte ki a klub elnökének, aki később a jobbközép Democrazia Europea párt elnökeként választásokat nyert Berlusconi-koalíciójának tagjaként. A Sensi időszak konszolidálta a klubot, és tulajdonképpen vele indult el a Palermo újabb „felemelkedése".

Zamparini az első osztályba vezeti a klubot

Az igazi áttörés, és a csúcsok támadása azonban már nem Sensi nevéhez fűződik, 2002 nyarától ugyanis új korszak kezdődött a palermói labdarúgás történetében. A Venezia korábbi tulajdonosa, Maurizio Zamparini ugyanis 20 millió euró körüli összegért megvette a klubot Sensitől. Zamparinit kezdetben fenntartásokkal fogadta a palermói publikum, ugyanis Velencében elég szűkmarkúan mérte a támogatást a helyi csapat részére. Ehhez képest az elnök elkezdte önteni a pénzt a Palermóba, így teljesen új távlatok nyíltak meg a korábban anyagi értelemben is vegetáló klub előtt. Zamparini óvatos becslések alapján is minimum 140-150 millió eurót költött az elmúlt több mint négy évben a Palermóra. Sorra érkeztek a válogatott játékosok Szicíliába, és tulajdonképpen már a Zamparini-éra első évében majdnem feljutott a csapat a Serie A-ba (az utolsó fordulóban Lecce-ben bukták el a feljutást, és lettek végül ötödikek). De akkor már sejteni lehetett, hogy jó ideig az ezt követő lesz az utolsó B ligás szezonjuk. És ahogy az várható is volt, a következő alkalommal már nem hibáztak, és harminckét év után simán feljutottak a Seria A-ba.

Négy palermói focista a világbajnok csapatban

Az innen folytatódó történet már közismert. A Palermo rögtön a feljutást követően UEFA-kupás helyen végzett (ráadásul úgy, hogy az utolsó fordulókig versenyben volt a BL-selejtezőt érő negyedik helyért!). Sokak számára ez meglepetés volt, de akik ismerik a Serie A világát, azok kevésbé lepődtek meg a Palermo remeklésén a 2004/2005-ös bajnokságban. Az is sok mindent elárult a Palermo erejéről, hogy akkortájt nemegyszer előfordult, hogy az olasz válogatottba a legtöbb játékos a szicíliai metropoliszból érkezett (később a squadra azzura világbajnok keretébe is csak a Milan és a Juve tudott több játékost (5-5) adni mint a Palermo (4 - Barone, Barzagli, Grosso, Zaccardo, akik Ukrajna ellen a hajrában egyszerre voltak a pályán).

Az első A-ligás szezon: rekordok éve

A 2004/2005-ös bajnokság sok tekintetben a rekordok éve volt a Palermo történetében, hiszen nemcsak az akkor elért 6. hely volt az addigi legjobb rosanero-szereplés, de Luca Toni 20 góljánál a klub történetében egyetlen palermói játékos sem szerzett több gólt a Serie A-ban egy idény alatt. Csúcsot döntött a klub a bérleteladások számában is :a szezonra eladott 32 847 bérlet azt jelentette, hogy a Palermo hazai meccseire csak a vendégszurkolók válthattak jegyet, a hazai szurkolók szektorai mind megteltek a bérletesekkel. Rekordot jelentett a hazai átlagnézőszám (33 230) is: az ezt megelőző utolsó Serie A-s szezonban (1972/73) 16 405 szurkoló látogatta átlagban a Palermo hazai meccseit. A csapat a 6. hellyel UEFA kupás pozícióban végzett, ami ugyancsak klubtörténelmi esemény volt. Az UEFA-kupa selejtezőben a ciprusi Famagusztát búcsúztatta a csapat 6:1-es gólkülönbséggel, és ezzel bejutott a csoportkörbe, ahonnan csoportelsőként jutott tovább, többek közt olyan ellenfeleket maga mögé utasítva, mint az Espanyol vagy a Lokomotiv Moszkva. A legjobb 32 között aztán a Slavia Prága ellen is továbbjutottak. Az UEFA-menetelésben végül a Schalke állította meg őket, a Barbera-ban elért 1:0-s Palermo siker kevésnek bizonyult a visszavágóra, ahol a németek 3-1-re győztek, így a Palermo a legjobb 16 között fejezte be első európai hadjáratát.

2006 nyara: újabb erősítések

Mindeközben a következő A-ligás szezon talán valamivel halványabbra sikerült a vártnál: a Palermo csak a 8. helyen végzett a bajnokságban. Igaz később a calciopoli ítéleteinek (kizárás, pontlevonások) hatására „eltűnik" előlük a Milan-Fiorentina-Lazio trió, így a Palermo végül a zöld asztal mellett az 5. helyet szerzi meg (ami nem mellékesen, az egyesület történetének legjobb helyezése), és ezzel újra indulhat az UEFA-kupában. A nyár folyamán Zamparini pénztárcája újra kinyílt, és óriási összegeket költött a csapat megerősítésére. Bár távoztak meghatározó játékosok is (például a világbajnok Fabio Grosso), de az értük kapott összegnek majdnem a dupláját forgatta vissza a játékospiacon a csapat menedzsmentje.

Aranyesélyek

Elfelejthetjük tehát a „szegény déliek" sztereotípiáját, hiszen jelenleg a Juventus, Internazionale, Milan, Roma, Fiorentina ötösfogat után többek közt két korábbi tradicionális csapatot (Lazio és Sampdoria) is megelőzve már az US Palermo a calcio hatodik leggazdagabb és legtőkeerősebb klubja. A 2006/07-es szezont a csapat három győzelemmel kezdte, imponáló magabiztossággal és kettős győzelemmel (1:0 és 3:0) jutott tovább az UEFA-kupában az angol első ligás West Ham United ellenében, és értékes győzelmeket aratott két hazai rangadón, Milánóban és Firenzében. Bár két váratlan vereség (az Empoli és az Atalanta ellen) is csúfítja az idei összképet, az US Palermo ezzel együtt is az Interrel holtversenyben vezeti az olasz bajnokság tabelláját. A csapatnak idén minden esélye megvan arra, hogy ennek a szezonnak a krónikája arany- (de legalábbis kiemelt) betűkkel kerüljön be a klub históriáskönyvébe.

1. rész (Palermo: a világ rózsaszín) >>>
2. rész (Magyar invázió Palermóban) >>>
3. rész (Ellentmondásos évtizedek) >>>

(szg.focitipp.it)


*****