Kiss László
A MILAN ELVESZETT MÉLTÓSÁGÁRÓL
„A kupát és a mérkőzést el lehet veszíteni, a méltóságot soha!” – írták ki a Milan-szurkolók 1996-ban a Bordeuax elleni UEFA-kupa negyeddöntő kiesés után. (Folytatás a tovább gombbal)
Akkor a Milan 2:0-s hazai sikert követően 3:0-ra kapott ki a franciáktól (a Bordeaux-ban Zidane és Dugarry). Kisiklás volt ez az epizód. 1994-ben a Milan 4:0-ra mosta le a Barcelonát a BL-döntőben, majd utána jött a Kaká, Pirlo, Sevcsenko, Seedorf fémjelezte 2000-es évek, két BL-győzelemmel.
De 2007 óta gyakorlatilag semmi. 2011-ben egy bajnoki cím, és egy BL-negyeddöntő utána (az akkor lesajnált Allegrivel). Ezt produkálta a Milan az elmúlt tíz évben. A csapat szép lassan szétszéledt, a Milan meze ma már nem jelent rangot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az elmúlt két idényben öt (!) edző is váltotta egymást a kispadon: Tassotti, Seedorf, Inzaghi, Mihajlovics és most Brocchi. A Milan eddig nem arról volt híres, hogy itt kezdték el próbálgatni a szárnyaikat a jövő nagy edzői.
Mindegyikük jó futballista volt, Brocchi például 8 éven keresztül csapattársa volt Christian Abbiatinak. De ez sem volt elég ahhoz, hogy tegnap a Roma elleni esélyt adjon a kapusnak ahhoz, hogy hazai pályán búcsúzzon a Milan szurkolóitól. 18 év is kevés volt ehhez.
De van még remény: hátravan a kupadöntő, ahol Abbiati a Juventus elleni kupagyőzelemmel búcsúzhatna, a Milan pedig nem maradna le a jövő évi európai kupaszezonról.
Egyelőre azonban úgy túnik: a Milan mostanság nemcsak a kupákat és a meccseket veszíti el, de az ilyen figyelmetlenségekkel a méltóságát is.
