Szombathy Pál
A pénz nem egyenlő az ésszel. Ezt jó erősen bizonyítja az, ami a Real Madridnál történik hónapok óta. Adott a világ leggazdagabb kirakatpolitikájú klubja, az élén láthatóan egy olyan fickóval, akinek a személyiségi tabelláján a hiúság és a makacsság nagy fölénnyel vezet okosság és bölcsesség előtt. Máskülönben hogyan hozhatta volna a Nápolyban leégő Benítezt Pérez elnök a nagyszerű és megbízható Ancelotti helyére a kispadra? Ja, hogy kesztyűbábok kellenek autonóm edzők helyett, mert a Real legalább annyira marketing, mint futballszakma? Ez vélhetően így van, de a makacs presidentének csak be kellett ismernie melléfogását: nehezen ment, hiszen az emberek általában a legnagyobb tévedéseikbe a leginkább szerelmesek. Amiben viszont a Real-főnök nem hátrált: megint kockáztat, csak most a teljes ismeretlent vállalja be a nem Madrid-kompatibilis ember után. Egyetértek Máté Gáborral: Zidane hatalmas rizikó, de én drukkolok neki, amiképpen régóta várom Ryan Giggs valódi, alapos bevetését is a MU-nál. Zizou tekintélye adott, a pályán vezér volt, meglátjuk, trénerként is kreatív személyiség-e. Madridban sokat nem engedik majd ezt a várakozást, Madridtól a türelem olyan messze van, mint a déli tengerpart.
