Kiss Tibor Noé
TELJES ANARCHIA – OLASZ CSAPATTÓL?
Roma–Porto 0–3. Szégyenteljes kilencven perc. Mit lehet mondani a Romára? De Rossi, a rutinos farkas? A 39. percben, 0–1-nél szilánkosra rúgta Maxi Pereira lábát, piros lap, gratulálunk. Kilencven méterre a Roma kapujától. Nagy szív, nagy szakáll, kisagy. (Hányadszor már…) Aztán jött megint Emerson, ez a szerencsétlen bekk. Ritmusérzéke nulla, technikailag duplanulla. Tíz perc után jött számára a finálé: kis híján eltörte Corona lábát, ez is piros. Valaki majd nézze meg, mennyit fizetett érte a Roma. Aztán: Dzeko, a dülöngélő dromedár, bemutatja a Walt Disney Stúdió. Ki van még? Mohamed Salah, az egyiptomi futóegér, Meriones Egyptiensis. Minden OK, ha Salah húszméteres körzetben egyedül marad a labdával, amely nem pattog. Máskülönben? Hagyjuk. Szczesny, te meg hova rohansz?? Tehetnénk még pikírt megjegyzéseket Manolaszra is, aki olyan nehézkes és úgy forgolódik, mintha egy ZIL szlalomozna az Akropolisz oszlopai között. Totti nem véletlenül támasztotta faarccal a szögletzászlót. (Robert Redford bordó mezben.) Nem lennénk a helyében, nézi a csapattársait, Perotti és Nainggolan perfetto, de a többiek? Ha majd én leszek az edző, El Shaarawy sem csak a kispadon ül. Frizuigazítás helyett futkározzon! Bárhogy is, ez Spalletti (Spalletti, pedig mennyire csípünk!) súlyos kudarca. Két meccs, három kiállítás, teljes anarchia, taktikai összeomlás – ilyen olasz csapattól?
(A Portóról én inkább nem beszélek. Amikor Rabah Madjer besarkazta azt a híres gólt a Bayern Münchennek, őrjöngtem az örömtől. Most pedig a kilenc emberrel játszó Roma ellen húzták az időt, taktikázgattak, csalták a focit. Örüljön ennek a fene.)