Kiss Tibor Noé
ROBY BAGGIO, PIRLO, RECOBA – ÉS A MAI INTER
A Hapoel Beer-Sheva elleni (fájdalmas, szégyenletes, megalázó) Európa-liga vereség után akartam írni egy posztot az Interről (jobban mondva a milánói klubok mélyrepüléséről), de egyszerűen az előbbi jelzőkön kívül semmi nem jutott eszembe. Vagyis sok minden eszembe jutott, de azt nem tűri a nyomdafesték vagy a monitor, elemezgetni meg nem volt kedvem.
Szomorú látni, hogy az olasz klubfoci két gigásza, az Inter és a Milan milyen tragikus állapotba került az elmúlt években, és ezen az sem segít, hogy az Inter megverte a Derby d'Italián a Juventust, a Milan pedig valahogy felkapaszkodott a tabella hatodik helyére (hip-hip-hurrá). Apró örömök, egy kis smink, pár napnyi médiafelhajtás. Mert ezeknek a csapatoknak semmi, de semmi közük nincs ahhoz, amit ezek a klubok akárcsak öt-tíz évvel ezelőtt produkáltak a nemzetközi színtéren. Nem fogok belemenni az eredmények felsorolásába, hagyjuk a romlás hangzatos jelzőit is, az ember már csak legyint. Olasz futball-fan vagyok, kábé harminc éve, nincs miről beszélni, elég megnézni ezt a fotót. 1998, az Inter kispadja.
(A képet Baumstark Tibor Twitter-oldalán találtam, de ő is találta)
