Zelei Dávid
EGY DERBI TANULSÁGAI
A szombati Fradi–Újpesten kiderült, hogy:
1) az ezer sebből vérző Újpest, ha koncentrál, színvonalas, kreatív támadójátékra képes, de hátul sebezhető a jobb oldala (lásd Djuricin gólját), nem heverte ki még Litauszki Róbert távozását (lásd Pávkovicsot), és Balajcza Szabolcs sem lesz már fiatalabb (lásd Leandro gólját).
2) a Fradi védelme és védekező középpályája sokkal sebezhetőbb, mint tavaly (akkor 11 forduló után 5 kapott góllal állt a Fradi az élen, idén már 14-et kapott), Dibusz teljesítménye a kapuban kiábrándítóan középszerű (lásd Diarra gólját) Djurucin először játszott úgy, ahogy a marketingesei beharangozták (a gólja mestermunka volt), a zöld sasok pedig a Vidi elleni meccs után megint megmutatták, hogy vész esetén tudnak két sebességgel feljebb kapcsolni. Csak mért kell ehhez előbb egyesbe váltani, mint Balogh első góljánál?
3) Az idei bajnokság a most zárult első kör tanúságai alapján kiegyenlítettebb, mint a tavalyi: legalább két-, de inkább hárompólusú, ráadásul masszívabbak a középcsapatok (a Kispest, az Újpest vagy a Hali) is, vagyis kevesebb a lefutott meccs, így remélhetőleg a véghajrában sem fogunk unatkozni. A többpólusúságban persze legalább annyira benne van a Fradi gyengülése, mint a Vidi impresszív transzferhajrája. Hogy jobb lett-e idén a bajnokság, azt nem állítanám; de hogy kevésbé kiszámítható, azt igen, ez pedig mindenképp örömteli. Ennek pedig épp az egészen élvezhető derbi volt a legkitűnőbb példája.
