MUMBAI, LIMA, BUDAPEST, AVAGY: KELL-E FÉLNÜNK ANDORRÁTÓL?

Legalább tíz évig őrizgettem a kivágásaim közt egy cikket Andorra futballtörténetének egyik első válogatott meccséről, a Brazília elleni dicsőséges 0-3-ról. 1998-at írtunk, a menőbb csapatok (így a későbbi ezüstérmes brazilok) a francia vébére készültek, a kevésbé menők, mint mi, pedig a sebeiket nyalogatták a jugó 1-12 után. Az andorrai kapuban az a Koldo Alvarez állt, aki most a válogatott kapitánya, a védelemben ott volt az indiai származású Óscar Sonejee, akiért minden meccsen (volt neki 106!) népes csapat szorított Mumbaiban, és aki tavaly búcsúzott a válogatottól, a középpályán pedig ott futkározott az ifjú Ildefons Lima, akit most, tizennyolc évvel később csak sárga lapjai akadályoznak meg abban, hogy játsszon ellenünk. Nem mellesleg: ő az egyetlen olyan andorrai focista, aki huzamosabb ideig nívós bajnokságban játszott (a görög Ionikoszban, a mexikói Pachucában, a spanyol Las Palmasban és a Rayóban, a svájci Bellizonában és az olasz Triestinában); a hét és tizenhárom éves kora közt a miniállamban élő, az „Andorrai” becenévre hallgató, Real Madridban is megfordult Albert Celades a kilencvenes években a spanyol válogatottat választotta – a legenda státusz helyett meg is rekedt négy válogatottságnál.

A fentiekből elég jól látszik, hogy az andorrai válogatott megbecsüli talentumait, alacsony fluktuációval dolgozik, és viszonylag magas az átlagéletkora: az ellenünk készülő huszonnégyes keretben tízen legalább harmincesztendősek. Lima hiányában a legnagyobb név a nem épp veretes finn első osztály bronzérmesének a védelmét dirigáló Marc Vales; a többiek spanyol harmad- és negyedosztályban, illetve a nem túl nívós hazai bajnokságban játszanak. Azt gondolom, keretükkel Feröer vagy akár Lettország is megszorítható otthon, ellenünk azonban nem szabad, hogy esélyük legyen: ehhez iszonyú fontos, hogy az első félidőt vezetéssel tudjuk le. Az andorrai csapat ritkán veszélyes kapura, azt azonban valószínűnek tartom, hogy egy esélyük azért akad majd a gólszerzésre: Gulácsinak biztosan kell állnia a lábán.

Ami a kezdőnket illeti, a magam részéről biztos nem kockáztatnám meg a sérüléssel bajlódó Gera játékát, a kisárgázódott Kádárt Korhuttal pótolnám, a jobb oldalon legutóbb nem igazán működő Bese-Dzsudzsák játékkapcsolatot pedig Fiola-Dzsudzsákra cserélném vissza, annál is inkább, mert Bese sérüléssel bajlódott és kevesebbet játszott az elmúlt két hétben, Dzsudzsák formája pedig látványosan feljavult. A valószínűsíthető kezdő így: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Lang, Korhut – Nagy Á., Elek Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler, Gyurcsó – Szalai.

Az eredmény? Legyen 3-0.