Zelei Dávid
1. Az Andorra elleni meccsen úgy játszottunk, ahogy Feröer ellen kellett volna: a játékot végig kontrollálva, egyetlen komolyabb hibával, sok helyzetet kialakítva, időnként látványosan játszva. Egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben a győzelmünk.
2. Az a bizonyos egyetlen hiba Kleinheisleré, aki bizonyította, hogy gondolkodásban rengeteget kell még fejlődnie; ilyen szempontból példát vehetne Geráról vagy Szalairól. Sárga lapja ugyanakkor talán nem tragédia: egy jó formában lévő Stieber vagy egy előretolt Gera pótolhatja.
3. Gera ugyanis ismét bizonyította, hogy géniusz: nem is elsősorban a góljával vagy a gólpasszával, hanem a minden mozdulatán átsütő játékintelligenciájával. Ahogy lövés helyett egy lapos passzal játékba hozta Gyurcsót, az önmagában értelmet adott annak, hogy a mai estén bekapcsoltuk a tévét.
4. Húsz méteren betömörülő védelemnek általában két ellenszere van: az intenzív széljáték, vagy a távoli lövések. Mivel jelentős magassági fölényben voltunk, játékunk az utóbbi felé gravitált: sokat és jól használtuk a széleket, a bal oldalon Korhut, a jobbon Dzsudzsák játéka volt kiemelkedő. A klasszikus tükörszélső-mozgások ugyanakkor nem igazán képezték a játék részét, ezért nem igazán értem, miért ragaszkodtunk ahhoz, hogy a gyengébb lábukkal adjanak be a szélsőink.
5. Ez azonban nem több kötözködésnél; a lényeg most a győzelem. Holnapután pedig izgatottan várjuk Király és Juhász svédek elleni búcsúját!
