Somos Ákos
OTTÓ, AZ EGYSZERI CSERE
Mostanában sokszor eszembe jut Gömöri Ottó. Tudják, a „mit csináltál, Gömöri?” Ottó, aki kihagyta a 11-est a Manchester United ellen 1985. március 20-án (a dátum nyilván mindenkinek megvan), nem túl hosszú videotonos pályafutása majdnem egyetlen emlékezetes pillanatában. (Azért csak majdnem, mert egyszer a Fradit az Üllőin az ő góljával verte a Vidi 1:0-ra.) Szegény Gömöri, tavaly beszéltem vele legutóbb, az UEFA-menetelés harmincadik évfordulóján bemutatott film díszbemutatóján, aranyos, csendes ember, kicsit keserűen mondta, hogy igen, úgy érzi, az a kihagyott 11-es meghatározta az egész fehérvári pályafutását, meg a későbbieket is, pedig végül továbbjutott a Vidi a nagy Manchester ellen.
De nem a 11-es miatt jut eszembe a Vidibe Hatvanból, NB III-as (vagy NB II-es?) gólkirályként igazolt egykori nagydarab csatár, hanem mert emlékszem, milyen nagy szám volt 1984 nyarán, hogy igazolt valakit a csapat. Mentünk megnézni, ki ez a Gömöri, milyen egy új arc. Mert a Vidiben akkor már majd’ tíz éve együtt játszott a mag, a két Disztl, Végh, Novath, Horváth, Csongrádi, Májer, Szabó, volt köztük, aki már a 76-os bajnoki ezüstéremben is szerepet játszott. Akkoriban a klubhoz tartozás egy elrendelés volt, nem csak Fehérváron, Tatabányán, Diósgyőrben vagy a Fradiban is (a neveket hadd ne soroljam). És „eseménynek” számított, ha valaki kívülről érkezett egy közösséghez. Gömöri ilyen volt, szerettük, hogy valami új jött vele.
Mindez pedig azért jut eszembe sokszor, mert a mai Videotonba nagyjából egy komplett kezdőcsapatnyi játékos érkezett nyáron és ősszel, az ország-világ minden részéről, szó szerint azt se tudja a stáb, hova ültesse őket, mert a kispadon se fér el egyszerre mindenki. Ül a sok, máshol korábban alapembernek számító focista a Vidi kispadján (vagy ott se), az ember egy idő után el is felejti, hogy ők is a kerethez tartoznak, néha feltűnik, ja, tényleg, őt is most hozták, egy hónapja nem is játszott. Aztán a tartalékos máshol-sztár-volt fiúk egyszer-egyszer mégis lehetőséget kapnak, és például az NB III-as Budafok megveri őket a Magyar Kupában. Mit mondjak, így nehéz lesz gömörisen szerethetővé válni – igaz, ők aligha bánják, van más, ami miatt megéri nekik (?) ez a helyzet.
Valami tényleg elveszett: lesz új stadion és sokmilliárdos háttér. De már nem megyünk ki megnézni az edzésre, ha jön valaki új. Mire kiérnénk, esetleg már tovább is állna az illető. Gömöri meg közben elfeledve (?) edzősködik (?) valahol a sokadosztályban. Hát, a nosztalgia is lehet keserű.
