Kiss László
ECCE HOMO: CRISTIANO RONALDO
Nem keresem meg, hányszor kritizáltam a Focitippen Cristiano Ronaldót. Rosszul vagyok az arroganciájától, a terpeszállásától, a vigyorgásától, a kurta-furcsa tivornyáitól, a felfoghatatlan mennyiségű jövedelmétől, nem sorolom. Taszít az egész jelenség, na! Ennek ellenére mindig keresem benne azt, ami emberi, ami pozitív, hiszen a gyűlölet nem lehet iránymutató.
Eleinte a futball iránti alázatát próbáltam figyelembe venni. Az edzések végén kinn maradó szupersztár, aki még harmincszor nekifut a szabadrúgásnak. Ezt pedig nyilvánvalóan senki sem várja el tőle, belülről fakadó hozzáállás. Jöttek hírek ilyen-olyan segítségnyújtásokról, de hát erre ki figyel oda? Marketing. Legyintés.
Most pedig olvasom, hogy Cristiano Ronaldo a szíriai polgárháború gyermek áldozatainak küld segítséget. Videóüzenetben és anyagiakban is. Marketing lenne? Édesmindegy. A mai európai közhangulatban a szírai háború áldozatait támogatni, róluk ilyen formában kommunikálni, az áldozatokat és a menekülteket elválasztani a terroristáktól rettentő fontos kommunikációs feladat.
Cristiano Ronaldo pedig most nem az arroganciát, nem a vigyorgást képviseli, hanem valami olyat, amelyet sokkal több futballistának, sportolónak kellene követnie.