Kiss L. László
ŐFELSÉGE PRESTONBAN
(Preston North End–Arsenal: 1:2)
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe (írta Kölcsey) – ne legyél Arsenal-szurkoló. Egyszer biztosan belepusztulsz. Az utóbbi meccseinken az első félidők tökéletesen alkalmasak rá. Megfigyeltem, először a 17. perc környékén hagyja el számat az az őszinte, de motivációs természetű kifejezés, amelyen egyes széplelkek bizonyosan megütköznének. Aztán elhagyja a 28., a 34., s végül, de talán nem utolsósorban a 44. percben is. Mifelénk így megy a drukkolás. Dönteni kell: család vagy Arsenal.
Angol kupameccs van Prestonban, ahol egykor maga Cromwell Olivér is továbbjutott, pedig az ő ellenfele az uralkodó volt. Most épp a Preston vezet. A védelmünk mintha farsangolni érkezett volna a hideg angliai délről a hideg angliai északra, bohóckodás, részeges dülöngélés, paródia, általános suliban fociztunk ilyen kétségbeesetten, amikor a nagyok ellen játszottunk a Lila Suli Kupán. „Mustafi védekezett nagyon jól”, közli a kommentátor egy kimaradt Preston-helyzet után. Cinikusan hangzik.
Pedig végre a kellemes hangú Fülöp László közvetít. Nagy kedvenc; sok Roma-meccset néztem végig a szpíkerkedésével. Nála nagyobb tisztelettel senki nem tudta kimondani évfolyamtársam, Francesco Totti nevét. Jelentős kommentátoroknak vannak nagy mondataik. Szombat este neki is lett egy újabb: „Giroud király megint megmentette az Arsenalt a végén.” Oké, a „királyt” én csempésztem bele.
A mérkőzés ugyanis közben véget ért. Egyszerű történet vessző idegbaj: egyenlítettünk, s nyertünk. Válóper.
Cigarettát sodrok magamnak. Élek. Írta Radnóti.
