Máté Sándor
ATYÁNK, IRGALMAZZ!
A mi Atyánkat nem úgy hívják, hogy Vicente, se nem úgy, hogy Carlo, és nem is úgy, hogy Zinedine. A mi Atyánk, Florentino nem passzolgat a téren a srácaival, messziről nézi a focit, nem is néz, inkább megtekint, páholyból szemlél, egykedvűen emeli szemeit a pályára, fejében kifürkészhetetlen gondolatok cikáznak.
A mi Atyánk nem perel a bíróval, ő sejkekkel parolázik, államfőket bújtat habfehér mezbe, könnyed nyári estéken eurómilliókkal a zsebében indul bevásárolni. Mondják róla, hogy kiszámíthatatlan, pedig nagyon is következetes. Jeles vizsga után két kézzel szórja a kincseket, tűzijátékot rendez, csarnokában Domingo zengi a centenáriumi himnuszt. De ha elbukik a diák, a zord Atya ajtót mutat, kívül tágasabb: rögtön hagyd el a házat!
A kupafiaskó után Zizou helye sem lehet biztos, az eminens tanuló most fekete pontot hozott. A bizonyítványt persze majd május végén osztják. A kiváló 2016-os esztendő és a jeles félévi eredmény addigra mit sem ér. Magam is reszkető kézzel gépelem e sorokat. Csak el ne olvassa – a mi Atyánk.
