Máté Sándor
ÉNEK AZ ESŐBEN
„Du-di-du-du-du-di-du-di-du-du-di-du – I’m singin’ in the Rain.” Gyerekkoromban láttam először a filmet, s ha a történet nem is ragadott magával igazán, a kopogós táncjelenetek, a fergeteges sztepptudás ámulatba ejtett. Próbáltam utánozni Gene Kelly ritmusos csattogását, de a Tisza cipő vastag műanyag talpa alól csak valami ormótlan dübögés zaja tört utat csöndre áhítozó szüleim hallójárataiba.
A két Real – a Madrid és a Sociedad – vasárnap esti összecsapása hasonlóan indult, mint a kultikus musical betétdala. A királyi gárda álmoskás lassúsággal indította tánclépéseit a zuhogó esőben, de a második félidőre pörgős szteppé vadult az előadás, s a fiúk csodás mozdulatokkal, egyéni villanásokkal bírták boldog dalolásra közönségüket. Cristiano szép gólpasszal és egy laza löbbölést követő góllal hessegette arrébb az elmúlt hetek gyengélkedését, Kovacic fantasztikus játékkal rukkolt elő, harmadik találatunk pedig a tökéletes gól – a Madrid védjegyévé vált hajszálpontos, látványos és villámgyors kontrajáték jutalma. És nem szabad megfeledkezni Keylor Navas akrobatikus öklözéséről sem: kapusunk szemet gyönyörködtető mozdulattal hárított egy baloldali beadást, nyújtózása után vagy 40 métert röpült a labda.
Csoda, ha a meccs végén dúdolni kezdett a lelkemben szunnyadó Gene Kelly? „I’m singing in the rain, just singing in the rain, what a glorious feelin’, I’m happy again.”
