Máté Sándor
BIVALY A BALETTCIPŐBEN
Hegyi Iván vissza-visszatérő kárálása zakatol a fülemben: hová veszett a fehér balett? Isten ments, hogy kétségbe vonjam az évek során madridistából Barca-hívővé vedlett szakíró hozzáértését, ám ezt a felvetést mindig is okafogyottnak éreztem. A modern, dinamikára, erőnlétre, ütközésekre építő futballban nem sok babért arathatnak a kecsesen spiccelő balerinák. Mindazonáltal a mai Real Madridtól sem csak pankrációt láthatunk, a srácok gyakran szellemes, trükkökkel fűszerezett játékkal kápráztatják el a szurkolót, ám ha kell – Nápolyban nagy szükség volt rá – rakkolnak, güriznek, robotolnak is (üdv, Nagygéci Kovács József).
Örömmel jelentem: a fehér balett nem tűnt el, csak átalakult. Bivalyerős a csapat, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt hetek döcögős játékával is képes az ellenfél két vállra fektetésére. Szív, kötélidegek, finesz, küzdeni tudás, minőségi cserék – ezek a mai Real erényei. Az izmos lábakon jól áll a balettcipő.