VASAS, UGYE NEM!?

Ötöslottón nőttem fel. Ez volt az egyetlen szerencsejáték, amelyre egy kis időt, és még kevesebb pénzt fektetett a család. Talán csak a nagybátyám totózott néha, de engem nemhogy a Cagliari – Crotone meccs, de még az Internazionale – Roma rangadó sem érdekelt soha. Csak a Vasas, illetve a hétfői újságban a Tottenham. Tudom, ez egy szűk kör, de családias, amelyből nem akarok kilépni.

Talán emiatt tőlem ez a tippmix, meg az odds, meg az alaptét, meg a kötésszám, meg a kombináció, szóval ez az egész sportfogadás olyan messze van, mint a Föld körül keringő műholdak. De nem csak focitól teljesen idegen szavak zavarnak, hanem az is, hogy genetikailag alkalmatlan vagyok arra, hogy például a saját csapatom ellen fogadjak. De arra is, hogy ha nézek egy meccset, akkor azért drukkoljak, hogy az első félidőben négy kapufa, hat les, hetven kirúgás legyen, a második félidőben pedig mindebből egy sem.

Azért járok Angyalföldre, mert a barátaimmal lehetek, mert Berecz úgy lő lassan, mint Várady, mert Murka akkor is bevarrja, ha már a hosszabbítás is lejárt, mert Vida negyvenről is életveszélyes, mert Nagy Geri olyan, mint egy szépségkirálynő, mindent elé, amit akar, mert Hangya úgy kavar a pályán, hogy a KGB sem tudja követni.

Ez a Csapat olyan, mint az első csók, felejthetetlen. Ettől a Csapattól ebben az idényben szinte minden héten megkaptam az első csókot. Ettől a Csapattól most is megkaptam a csókot – hiába vezetett három nullára ugyanis a Strum Graz, a végén bedaráltuk őket, ahogy kell, ahogy szoktuk!

Aztán jött a szokásos csók utáni írás az egyik könnyed napilaptól, íme: „az Andorra–Magyarország (1-0) vb-selejtezőt követően rövid időn belül újabb magyar focimeccsel, a Vasas–Sturm Grazzal kapcsolatban vetődött fel a bundagyanú. Az EL-selejtezőre készülő NB I-es csapat Ausztriában lépett pályára edzőmeccsen, ahol 0-3-as félidőt kö­vetően a 68. és a 88. perc között négy gólt vágott, és legyőzte osztrák ellenfelét. A találkozó alakulása sokakban gyanút ébresztett.”

„Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!' (részlet A tanú című filmből)