D. Bányász Gergő
ANGYALKÖNYV
…mint Nabokov utolsó szerelmes levele a kimondhatatlanhoz, a Laura modellje, olyan volt a Vasas a Beitar ellen. Egy apró különbséget láttam csupán – az előbbi irodalomtörténeti, az utóbbi futballtörténeti szenzáció.
Az orosz író 1977-ben halt meg. Végrendeletében azt kérte családjától, hogy a befejezetlen kéziratát égessék el. De sem a felesége, sem pedig a fia nem engedelmeskedett az utolsó akaratnak. Sőt, évtizedekkel Vladimir Nabokov halála után Dmitri Nabokov kiadatta a művet.
…Laura modellje, a Vasashoz hasonlóan 1977-től pihent egy padláson. Laura modellje, a Vasashoz hasonlóan, évtizedeken keresztül csak jegyzet, csak töredék volt, amit valakinek össze kell, össze kellett rakni.
A Vasas most már több, mint egy kézirat, látszik rajta a munka, kiolvasható belőle, hogy miről szól. Van íze – felizgat, lehangol és játszik az olvasóval, illetve velem a szurkolóval.
Kritikusok írták Nabokov egyes hőseiről, hogy önmagukat alkotják, saját történetet írnak, de a végén minden elpusztul. Mint tegnap este, ahogy Angyalföld elesett, ahogy akkor még nem lehetett eldönteni, hogy az életéért vagy a haláláért küzd a Csapat!? Egy biztos volt, a küzdelem!
A Vasas ugyan kikapott/kiesett. Nem kicsit, nagyon! De Nabokov hőseivel ellentétben nem kell szembenéznie a végső pusztulással! A regény folytatódik. Sőt, már a nyomdából is kihozták – sikerkönyv lesz!
