Máté Gábor
VAN GAAL, A PROVOKATŐR
A színházi büfében megtekintett meccsnek egy haszna van: az ember, amikor füstölög, azt nem magában teszi, hanem hangot adhat a fájdalmának. Például, hogy miért az egyetlen kreatív játékosát, Matát kapja le Van Gaal null–kettőnél, és miért „kedvencemet”, Fellainit hagyja bent kerékkötőnek, amikor már csak alig negyedóra van hátra a kínos antifociból. (A Manchester szemszögéből természetesen, mert a Liverpool focizott.) No, és akkor Kovács Lehel, aki mögülem nézte a meccset, azt mondta: mit idegeskedsz, ez a Van Gaal mindig is egy provokatőr volt. Azon nyomban igazat adtam neki. (Hiszen ez már a félidőben is bebizonyosodott a Rashford /Carrick cserével.) Ekkor mindkét kezemet összekulcsoltam a tarkómon, hátha úgy kényelmesebben tudom nézni a tévét, de a jobbomon elnyúló Bezerédi Zoli rám szólt, hogy nem lát a kezemtől. Szerencsére már csak tíz percet kellett így kibírni. A spanyol bíró hármat fújt a sípjába.
