Kiss Tibor Noé
MIÉRT NEM LŐTTÉL INKÁBB, JAMIE!
Már akkor lehetett tudni, hogy ennek a meccsnek rossz vége lesz, amikor Jamie Vardy lövés helyett inkább belépett Angelo Ogbonna elé. A két futballista lába összeakadt, hemperegtek egy nagyot a gyepen, majd Vardy („a legnagyobb király”) széttárt kézzel követelte a tizenegyest, mint egy durcás kisfiú – ebben a pillanatban sejtettük, hogy így mindennek vége lehet. Jonathan Moss nem adott tizenegyest (oké!), felmutatott viszont egy sárgát (nem oké!) Vardynak, s mivel neki ez volt a második, jött a piros.
Ami ezután következett, arra a legjobb kifejezés: káoszfoci. A WHU mindent egy lapra feltéve támadott, a hazaiak viszont Robert Huth (az intelligens, a hajszálpontos, az aszfaltkemény Robert Huth) vezetésével állták a sarat. A szokásos: bikázások a lelátóra, csúszás-mászás. Összevissza csetelünk közben, mindenki pulzusszámokkal dobálózik, infarktust emleget, ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz. Késik a stream, Morgan nem.
És aztán megint Jonathan Moss! Befúj egy nevetséges tizenegyest a West Hamnek (1:1), majd a második londoni gól után nem veszi észre, ahogy Ogbonna elvégzi az olasz melót (nyakánál fogva rántja le Huth-ot az öt és felesen). Mindenki tiszta idegbeteg, a Nemzeti Sport szerint forrnak az indulatok. „A román kommentátor káposztának nevezte a bírót” – érkezik egy poén a határon túlról, Marosvásárhelyen is nagy a róka-láz. Aztán a Káposzta próbál valamit jóvátenni bűneiből, és a 94. percben megítél egy büntetőt a Leicester Citynek is. 2–2. A közönség tombol, Ranieri mélázik, Bilic kínjában nevetgél, tényleg vicc az egész, vicc ez a Jon Moss nevű bíró.
De azért a kérdés mégis ott motoszkál a fejünkben, az idő kerekét mindig visszaforgatjuk a mérkőzés 55. percéig. A Leicester 1:0-ra vezet a West Ham ellen, minden oké. Vardy versenyt fut Ogbonnával a labdáért, de esze ágában sincs lőni. Látványosan tizenegyest akar, reklamál, követelőzik. Nem ezért imádunk, Jamie! Miért nem lőttél inkább?
