RÉGI SZÉP IDŐK

Napok óta golyózik a szemem, mégis azt mondom, az egyik legmegnyugtatóbb tevékenységek egyike régi futballmeccsek eredményeit feltölteni az adatbázisba. A hamarosan kezdődő Európa-bajnokság örömére a Focitippen létrehozunk egy „head to head” aloldalt, ahol az európai válogatottak egymás elleni eredményei majdhogynem teljesnek mondhatók, a csapatok összes világbajnoki és vb-selejtezős, valamint Európa-bajnoki és Eb-selejtezős eredménye lekérdezhető lesz az adatbázisból. Készüljenek, a rovat holnapra élesedik.

Az eredmények nagy része megvolt, a listából csak az európai vb-selejtezők hiányoztak. Jó kis kalandozás volt, főleg azokban az idényekben, amikor gyerekként/kamaszként az ember elkezdte követni a világfutball eseményeit, alig várta a vb-selejtezős összefoglalókat, ahol olyan egzotikus országok csapatai léptek pályára, mint Macedónia (az Eső előtt című film kötelező mindenki számára), amely egy alkalommal 11:1-re verte Liechtensteint, vagy Grúzia. Úristen, a kilencvenes évek közepén a grúzok 5:0-ra verték Walest, emlékeznek még Timur Kecbajára?

Az eredmények feltöltése közben belefutottam olyan örök emlékekbe, mint az a novemberi éjszaka 1993-ból, amikor Franciaország elbukta a vb-részvételt. Az Izrael és Bulgária elleni két hazai mérkőzésen elég lett volna egy pont a franciáknak a vb-részvételhez – ehelyett mindkétszer kikaptak. Az Izrael elleni mérkőzés éjszakáján az újságok állítólag már készen álltak az ünnepi címlapokkal, csakhogy a hajrában Izrael fordított (2:3). Ezután jött a bolgár meccs, és sosem felejtem el a párizsi stadion csendjét, Michel Platini és Aimé Jacquet döbbent arcát, amikor Emil Kosztadinov a 90. percben egy lehetetlen lövéssel kijuttatta a világbajnokságra Bulgáriát. Amikor a bolgárok belőtték a második gólt, a tévé kijelzőjén megjelent a felirat, FRANCE-BULGARIE 2:1. Senki sem hitte el, amit lát.

De a sok nosztalgikus emlék mellett megint tanultam is valamit. Azt például tudták, hogy az általunk is legyőzött Törökország hogyan jutott ki az 1954-es vébére? Furcsán. A spanyolok az első selejtezőn 4:1-re verték a törököket, akik a visszavágón 1:0-ra győztek. Mivel ekkoriban még nem a gólkülönbség döntött, újrajátszás következett, semleges helyszínen, félúton, Rómában. A meccs 2:2-vel zárult, és mivel tizenegyesek sem voltak, egy helyi srác, a stadionban dolgozó egyik munkás kisfia húzta ki győztesnek Törökország nevét. Hogy tiszta legyen a dolog, a kisfiú szemét letakarták.